Maros Rudolf

Maros Rudolf Kodály Zoltán tanítványaként kezdte zeneszerzői pályáját. Habár már 1949-ben alkalma nyílt arra, hogy Alois Hába mesterkurzusán megismerhesse a nyugati új zenei kísérletek egy részét, a kodályi ösztönzés, valamint Bartók Béla utolsó alkotói korszaka klasszicizáló hangjának felfedezése az ötvenes évek végéig meghatározta azt a stílust ‒ a folklorisztikus nemzeti klasszicizmus stílusát ‒, amelynek egyik legjellegzetesebb és legsikeresebb képviselője volt Magyarországon.

Az 1956-os magyarországi forradalmat követően, amikor a magyar zeneélet fokozatosan az addig be nem fogadott nyugat-európai modellek felé fordult, Maros Rudolf az elsők közé tartozott, akik az expresszionista Bartók, Webern, a lengyel avantgarde és a darmstadti szerialisták zenéjét megismerve újratanulták a komponálás technikáit és szakítottak a század első felének magyar hagyományával. Első nyugati stílusú zenekari kompozíciói ‒ a három Eufónia (1963-65) ‒ újszerű zenekari széphangzás megteremtésére törekedtek, és mintaértékűvé váltak Magyarországon. Ugyanakkor a magyar tradíció iránti erős vonzalmának köszönhetően Maros már a hetvenes évektől kezdve újra a konzervatívabb zenei írásmód felé fordult. Zenekari és kamaraművekből álló életműve a modernitás és a hagyomány közötti egyensúly megteremtésének példája. (Dalos Anna) 

Életrajza

Maros Rudolf 1917. január 19-én született a csehországi Stachy-ban. 1939 és 42 között Kodály Zoltánnál zeneszerzés-, Temesváry Jánosnál brácsatanulmányokat folytatott a budapesti Zeneakadémián. Diplomáinak megszerzése után 1942 és 49 között a Pécsi Konzervatórium tanára volt. 1949-ben Alois Hába mesterkurzusán vett rész Prágában. 1949-től 1978-ig a budapesti Zeneakadémián kamarazenét, zeneelméletet és hangszerelést tanított. 1959 után több alkalommal részt vett a Darmstadti Nyári Zenei Szemináriumon. 1971-72-ben Nyugad-Berlinben élt DAAD ösztöndíjjal. 1971-től 75-ig az ISCM vezetőségének tagja volt. 1982 augusztus 3-án hunyt el Budapesten.

Díjai és kitüntetései

Erkel-díj (1954; 1955 és 1957); A Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze (1973); Kiváló Művész (1980)

Kottaajánló
Kórus - Vegyeskar és kíséret
Különböző szólóhangszer(ek) és zongora
Kórus - Vegyeskar a cappella
Fagott és zongora
Fúvósötös
Zenekar
Zenekar
Versenymű (fagott)
Copyright (c) 2005-2017 Universal Music Publishing Editio Musica Budapest Zeneműkiadó Kft.  
Minden jog fenntartva. Technikai kapcsolat: webmaster­@­emb.hu