Szokolay Sándor

A vokális és drámai művekben Szokolay gyorsan megtalálta sajátos területét. A tűz márciusa című oratóriumával (1957-58) látványos sikert aratott. Más műveiben a népi hagyományok iránti határozott affinitása mutatkozott meg. Ezekben a darabokban, noha nem távolodott el túlságosan a magyar nemzeti hangütéstől, egyes afrikai népek ösztönös kifejezésmódja és eksztatikus ritmusai is megjelentek, s így olyan személyes stílust hozott létre, amely bizonyos fokig Bartók, Stravinsky és Orff műveire emlékeztet. 

Mindez azonban csupán előkészületet jelentett számára egy nagyszabású operai vállalkozáshoz, a Lorca drámájára komponált Vérnászhoz (1962-64). Az opera később is megkülönböztetett szerepet töltött be Szokolay munkásságában. Az új színpadi műveket elválasztó időszakokban a hangszeres darabok mellett több oratórium és kórusmű is született műhelyében.

Szokolay legsajátabb adottsága a merész képek és valamiféle frenetikus dinamizmus megjelenítésében rejlik. A 80-as évektől kezdve stílusa átalakult: még szívesebben merített a népzenéből és a gregoriánból, visszatért a tonalitáshoz, zenéje dallamosabbá vált, miközben továbbra is gazdagon díszített vokális szólamokat komponált. Utolsó alkotókorszakában a kísérletezés helyét a koncentráció és az összegezés vette át. A 90-es évek végéig három szimfóniát is írt, s életművét ezáltal újabb műfajjal gazdagította.

Életrajza

Szokolay Sándor 1931. március 30-án született Kunágotán. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Szabó Ferenctől és Farkas Ferenctől tanult zeneszerzést 1950-57 között. Tanulmányaival párhuzamosan szolfézst tanított a Fővárosi Zeneiskola Szervezet keretében. 1955-től 1961-ig a Magyar Rádió zenei szerkesztőjeként dolgozott, ezt követően néhány évig független művészként dolgozott. 1966-tól 1994-es nyugdíjba vonulásáig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem zeneszerzés-, ellenpont- és prozódiatanára volt. 1977 és 1988 között a Magyar Televízió zenei lektori tisztét is betöltötte. Számos szervezetben vállalt aktív szerepet, köztük a Magyar Kodály Társaságban, a Magyar ZeneiKamarában, a Nemzeti Alapítványban és a Magyar Rádió Alapítványban. 2013. december 8-án hunyt el Sopronban.

Legfontosabb díjai, kitüntetései:

Erkel-díj (1961, 1965), Kossuth-díj (1966, a Vérnász című operáért), Érdemes Művész (1976), Kiváló Művész (1986), Bartók-Pásztory-díj (1987), Magyar Művészetért-díj (1993), Magyar Örökség-díj (1998), Kodály-díj (1999), Corvin-lánc (2001), Artisjus-díj (2011). 



 
Kottaajánló
Copyright (c) 2005-2017 Universal Music Publishing Editio Musica Budapest Zeneműkiadó Kft.  
Minden jog fenntartva. Technikai kapcsolat: webmaster­@­emb.hu