Szerzők, események

Bella Máté Hesperusa Budapesten

2021. március 28.

Bella Máté 2017-ben írta Hesperus című alkotását brácsára és együttesre. A mű az Ensemble Intercontemporaine felkérésére készült, bemutatója 2019. február 16-án volt a Francia Rádióban. Idén május 18-án a Budapest Music Centerben Bársony Péter lesz a magyarországi bemutató szólistája, az UMZE együttesét Vajda Gergely vezényli. Ennek az előadásnak a kapcsán kérdeztük a zeneszerzőt.

Milyen komponálási elképzelések mentén született meg a Hesperus?

Ez a mű egy ensemble-sorozat harmadik darabja: Először a Chuang Tzu’s Dream készült el csellóra és együttesre, majd a Trance hegedűre és együttesre, végül ezekhez csatlakozik a Hesperus brácsára és együttesre. Ezek a kompozíciók voltaképpen versenyművek, és engem ebben a műfajban főleg az érdekel, hogy a szólóhangszer lehetőségeit minél színesebben bemutassam. A kísérőegyüttes polifon hátteret rajzol a szólóhangszer mögé, mintha a szólista árnyékát jelenítené meg, s egyúttal egyfajta visszhangként is működik, ami átvesz és átalakít motívumokat és más zenei elemeket a szólistától.

   Photo: VivienNaomi Photography

Volt-e valamilyen közvetlen inspiráció?

Volt többféle is, például 2016-ban Svájcban hallottam Mark Andre hij 1 című zenekari darabját: hatalmas apparátus a színpadon, ami mindvégig csak egészen halk neszeket szólaltat meg. Erősen hatott rám ez a hangzás, és valami hasonlót kerestem a Hesperusban is. A Hesperus ugyanakkor, ahogy a címe is mutatja, az Esthajnalcsillag pislákolásának látványát, vagyis egy vizuális benyomást, igyekszik akusztikus eszközökkel visszaadni. Az is fontos volt számomra, hogy sötétedés után a fülünk sokkal érzékenyebb a világ neszeire, és ezért törekedtem egyfajta selymes hangzásra, és arra is, hogy a darab – egy rövid dinamikai tetőponttól eltekintve – mindvégig nagyon halk maradjon. Régóta foglalkoztat, hogy hogyan lehet zörejek és zenei hangok között transzformációkkal közvetíteni. A Hesperusban zörejszerű elemektől jutunk el a zenei hangokhoz, majd vissza a zörejekhez. A Lethe című vonószenekari darabom éppen fordított utat jár be, a zenei hangoktól a zörejekig és vissza.

Mennyiben határozták meg a mű karakterét a szólóhangszer adottságai?

A darab megírása előtt konzultáltam Bársony Péterrel, aki most a magyarországi bemutató főszereplője lesz. Emlékszem, az egyik első mondata ez volt: Ne feledd, hogy a brácsa egy alt hangszer, amelynek a mély regisztere, leginkább a C-húrja, szól gyönyörűen, és nem jó azok hibájába esni, akik a magasabb regisztereket akarják melodikusan használni. Ezt a figyelmeztetést megfogadtam, és elhatároztam, hogy a magasabb regisztereket főleg üveghangként fogom használni. Ennek megfelelően a brácsaszólamot úgy terveztem meg, hogy darab folyamán a magas üveghangoktól lesüllyed a C-húrra, majd ismét felemelkedik a magas fekvésbe. Ez az ív rajzolódik rá a kíséretnek a zajoktól a zenei hangokig eljutó, majd a zajokhoz visszatérő irányára.

Kurtág György 95 éves

2021. február 15.

„Minden hangjegy, amit leír, lényegi. Soha nincs benne semmi csevegés. Soha nincs benne az, hogy bárkinek, akár a közönségnek tetszeni akarna. Számára csak az igazság, a lényeg létezik, az, hogy a zenében soha nem lehet hazudni. ” - Így foglalta össze a közelmúltban Heinz Holliger barátja és zenésztársa, a hamarosan 95. születésnapját ünneplő Kurtág György életét és munkásságát. Holliger rövid, megfontolt kijelentései mintha Kurtág köztudottan aforisztikus zenei stílusát visszhangoznák.

 „Az ember sohasem érkezik elkésve” - mondta egyszer Kurtág, utalva lassú, aprólékos munkamódszerére. Érett zeneszerzői karrierjét 1958-ból datálja, amikor egy év párizsi tartózkodás után visszatért magyarországi elszigeteltségébe a vasfüggöny mögött, életfeladata tudatában, és hogy – mint évtizedekkel később fogalmazott – „külső körülmény nem befolyásolhatják már azt, ami ettől kezdve velem történik.”

Ez a több mint hatvan éves gondolat ma is érvényes, mivel Kurtág rendíthetetlenül követi a saját útját. Kezdetben zeneszerzőként és tanárként egyedülálló zeneiségének híre csak a magyar rajongók egy kis köre számára vált ismertté. A Bornemisza Péter mondásai 1968-ban észrevétlen maradt Darmstadtban. De nem így A boldogult R. V. Trouszova üzenetei tizenöt évvel későbbi bemutatója Párizsban, amit utóbb Pierre Boulez vett hanglemezre. És azóta a kurtágiánusok tábora lassanként megszámlálhatatlanná nőtte ki magát. Zenéjének középpontja megváltoztathatatlan, de a zenei megnyilvánulások megdöbbentően változatosak: az éteritől a közönségesig, a szelídtől a kegyetlenig, a fenyegetőtől a groteszkig. Ebben a teljes spektrumban az a közös, hogy a gesztusok mindig közvetlen és egyértelmű módon kommunikálnak a hallgatóval.

Hetven év zeneszerzésének záróköveként mutatkozik meg Kurtág Beckett-operáját, a Fin de partie, amelyet hét év munkája után fejezett be. „A huszadik századi zene utolsó remekműve” – mondta róla Axel Ross a 2018-as milánói premier után. Az opera magában foglalja a kurtági gesztusok enciklopédiáját, de egyúttal egy két órán átívelő drámai folyamatot is képvisel.

 A premier óta, kilencvenes éveiben járva sem hagyta abba az alkotást: új zongoradarabok, rövid vokális kompozíciók rendszeresen elhagyják műhelyét. Az UMP Editio Musica Budapest, immár hat évtizede legfontosabb kiadója, a közelgő 95. születésnapot a Játékok X. kötetének megjelenésével ünnepli, amely 2002 és 2011 között írt zongoradarabokon kívül tartalmaz még néhány kompozíciót az 1940–80-as évekből is, kivételes betekintést engedve a korábbi évek Kurtág-műhelyébe is.

Az új kiadások elkészítése és a régiek felülvizsgálata folyamatos eszmecserét jelent a zeneszerzővel, izgalmas kihívást és állandó tanulási folyamatot, mind szakmai, mind személyes értelemben. Kívánjuk tehát Neki, magunknak és az egész zenei világnak, hogy ez az eszmecsere még hosszan folytatódjék.

az UMP Editio Musica Budapest csapata

Száz éve született Szőllősy András

2021. január 26.

„A harmadik mester” – hűséges monográfusa, Kárpáti János nevezte így a száz éve, 1921. február 27-én született Szőllősy Andrást. Harmadik a vele szinte egyidős, szintén Erdélyben született, majd a budapesti Zeneakadémián végzett Ligeti György és Kurtág György mellett – vagyis inkább világhírűvé vált kortársai mögött.

A zeneszerzői életmű terjedelemre nézvést vékony, alig harminc önálló kompozíció, legnagyobbrészt az 1970–80-as évekből, amiket néhány „őszike” követett 2002-ig. A pálya kései indulását az magyarázza, hogy bár Szőllősy részben Kodály Zoltán tanítványaként zeneszerzést tanult, az 1960-as évek közepéig néhány filmzene megírása mellett inkább zenetudósnak érezte magát, aki nagy elődei, Kodály és Bartók Béla zeneművei és írásai összegyűjtését és jegyzékbe foglalását tekintette fő feladatának (Bartók-jegyzéke, az Sz-számok máig használatosak a Bartók művek azonosítására).

Friss impulzust a zeneszerzéshez a neves fuvolista, Severino Gazzelloni felkérése hozta 1964-ben (Tre pezzi). Úgy hírlik, ezzel a sorozattal Szőllősy a nyugat-európai avantgarde-tól elbűvölt, fiatalabb pályatársainak akarta megmutatni, hogy neki is van önálló elképzelése a korszerű hangvételről. Az igazi áttörést 1968-ban a vonószenekarra írt III. concerto hozta, amit az UNESCO 1970-es szemléjén az Év kompozíciójának választottak. A III. concerto már magában hordozza a következő évtizedek Szőllősy-stílusának vonásait: a szigorú szerkezetet, az aleatória benyomását keltő, valójában igen pontos notációt, de egyúttal egy tragikus világlátás szemérmesen kifejezett  lenyomatát, ami olyan vissza-visszatérő intonációkban jelenik meg, mint a siratók, korálok vagy éppen temetői harangozás megidézése.

Az 1970–80-as években magyar zenekarok felkérései mellett számos külföldi megrendelője is akadt Szőllősynek, így a Dresdener Staatskapelle (Preludio, Adagio e Fuga), a BBC Wales (Canto autunno), a holland Ensemble M (Pro somno  Igoris Stravinsy quieto) vagy a Berlini Biennálé (Elegia). Az 1980-as években új színt jelentettek a vokális művek, amelyek közül kimagaslik a King’s Singers számára komponált Fabula Phaedri, Szőllősy humorának remek példája, és a Miserere.

Utolsó alkotásai: két megrendítő gyászzene, az ifjúkori barát (Passacaglia Achatio Máthé in memoriam) és a mindig támogató zenetudós-kritikus (Addio: György Kroó in memoriam) emlékére. Ezekkel a kompozíciókkal mintha már maga Szőllősy is búcsúzna, ugyanúgy vonós hangszerek hangjával, ahogy évtizedekkel korábban, a III. concertóban is vonósok szólaltatták meg először a zeneszerző saját hangját.

Hallgasson 1 órányit Szőllősy András zenéjéből!

A G. Ricordi & Co., New York exkluzív, globális kiadási megállapodást kötött amerikai zeneszerzőkkel: Michael Gordonnal, David Langgel és Julia Wolfe-fal

2020. szeptember 14.

Fotó: Peter Serling

Los Angeles, 2020. szeptember 14. – A G. Ricordi & Co., New York, a Universal Music Publishing Classical cégcsoport tagja, ma bejelentette, hogy exkluzív, globális kiadói megállapodást kötött három innovatív amerikai zeneszerzővel, a Bang on a Can alapítóival, Michael Gordonnal, David Langgel és Julia Wolfe-fal. Az új megállapodás értelmében Gordon, Lang és Wolfe nagyra értékelt katalógusait világszerte a Ricordi és nemzetközi partnerei képviselik.

Ez az aláírás az első a G. Ricordi & Co., New York számára, amely egyúttal a Universal Music Publishing Group klasszikus kiadói ágának legújabb és Észak-Amerikában legelső tagja, amely a milánói, berlini, londoni és budapesti zeneműkiadókhoz csatlakozik.

A zeneszerző-trió művei bekerülnek a Ricordi az elmúlt évszázadok vezető zeneszerzőit tartalmazó katalógusába, amely olyan neveket tartalmaz, mint Rossini, Verdi, Puccini, Varèse, Nono, Battistelli, Francesconi, Haas, Neuwirth és Poppe. A Universal Music Publishing Classical emellett büszkélkedhet a Durand, Salabert, Eschig és a UMP Editio Musica Budapest katalógusaival is, amelyek olyan ünnepelt, nemzetközi jelentőségű zeneszerzőket tartalmaznak, mint Debussy, Ravel, Milhaud, Poulenc, Messiaen, Dusapin, Kodály és Kurtág.

„Ez meghatározó pillanat a Ricordi és Észak-Amerika egész új zenei tájképének szempontjából, mivel Michael, David és Julia paradigmaalkotó zeneszerzők, akiknek határtalan kreativitása az elkövetkező nemzedékek közönségét is vonzani fogja” – mondta Jude Vaclavik, a G. Ricordi & Co., New York kiadói és promóciós vezetője. „Nagyra értékeljük ezt a ritka lehetőséget, hogy partnerkapcsolatba lépjünk ezekkel az ikonikus zeneszerzőkkel. Nagyon nagy megtiszteltetés, hogy egyedülállóan fontos katalógusaik kezelésével minket bíztak meg.”

Noha a zene jelenét és jövőjét érintő elképzelésük egy irányba mutat, mindegyik zeneszerző egyedi módon járul hozzá a közös zenei szövethez. „Gordon a Bang on a Can állandó kísérletezője, – írja Alex Ross, a The New Yorkerben, akit a sűrűn forgó textúrák vonzanak.”

Lang különösen vokális zenéjével vált ismertté, beleértve innovatív operái folyamatosan növekvő katalógusát. Ross szerint: „Bárki, aki ragaszkodik ahhoz az előítélethez, miszerint a kortárs klasszikus zene képtelen a legközvetlenebb szépségre, tegye le ezt a magazint, és hallgassa meg a Theatre of Voices felvételét. Ha valaki soha nem tér vissza az újsághoz, nem fogom hibáztatni.”

William Robin, szintén a The New Yorkerben így ír: „Wolfe elkötelezettsége a pluralista populizmus iránt – mind a zenei stílusban, mind a politikai tartalomban – teheti őt a Bang on a Can a jelen számára legérvényesebb zeneszerzőjévé. Ez a demokratikus lendület őt Aaron Copland örökösévé is teszi, akinek a baloldali politikája irányította az ikonikus amerikai hangvétel megteremtését.”

 

MICHAEL GORDON

Michael Gordon monumentális és magával ragadó műveiről ismert. Gordon Decasiaja 55 térben elhelyezett, áthangolt és erősített hangszerre (ami Bill Morrison kultikus-klasszikus filmjének zenéjeként is szolgál) szerepelt a Los Angeles-i Filharmonikusok Minimalist Jukebox Fesztiválján és a Southbank Centre Ether Fesztiválján. Gordon Timberjét, ezt az ütős szextettre írt virtuóz alkotást, amelyet erősített, mikrotonális szimantrákon kell megszólaltatni, minden földrészen előadták már, többek között a Slagwerk Den Haag az amszterdami Musikgebouw-ban, a Mantra Percussion a BAM-ban (New York), a So Percussion a londoni Barbicanben, az Ictus a berlini MaerzMusikon, és az amerikai National Public Radióban egy Lowe-faanyagboltból is közvetítették élőben. A Timbert Jóhann Jóhannsson, az Oneohtrix Point Never és a Squarepusher remixelte.

Gordon művei a hangszerek elhelyezését használják ki, létrehozva egy beburkoló, hipnotizáló hangzó környezetet. A 120 zenészre és a helybeli klamath törzs dobosaira írt Natural Historyt Teddy Abrams karmester mutatta be a Crater Lake (Oregon) partján, és ez a tárgya a Public Broadcasting Service Szimfónia természetre című dokumentumfilmjének. A BBC Proms megbízásából készült a Big Space, amelynek bemutatója a londoni Royal Albert Hallban volt, s amelyben a zenészek minden irányból körülvették a közönséget. A 7 fagottból álló Rushest nemrég a Park Avenue Armory-ban (New York) szólaltatták meg, és a London Contemporary Orchestra tagjai is előadták a Queen Elizabeth Hallban. A City Symphonies-trilógia – Gotham New Yorknak, Dystopia Los Angelesnek és El Sol Caliente Miami Beachnek – összekapcsolja a zenét Bill Morrison filmrendező filmjeivel, melyek az egyes városok lényegét ragadják meg.

Gordon kórusművei közé tartozik az A Western, amelyet a hamburgi Elbphilharmonie-ban mutatott be Paul Hillier és a Theatre of Voices és az Anonymous Man című önéletrajzi kórusmű, amelyet The Crossingnak írt, és amely Gordon saját utcájáról és két ott élő hajléktalan férfival folytatott beszélgetéseiről szól. Az operák között szerepel a What to wear a legendás New York-i rendezővel, Richard Foremannel és az Acquanetta a bálványromboló Daniel Fishsel.

Gordon műveire a wuppertali Pina Bausch Tanztheater, Wayne McGregor Random Dance Companyje, továbbá a stuttgarti, a zürichi, a londoni királyi, a miami és a skót balett-társulatok készítettek koreográfiákat. A legfrissebb lemezfelvételek között szerepel a Clouded Yellow, Gordon valamennyi vonósnégyese a Kronos Quartet előadásában.

DAVID LANG

David Lang az egyik legtöbbet játszott kortárs amerikai zeneszerző. Nagyra értékelik vokális zenéjéért, közte a Pulitzer-díjjal kitüntetett the little match girl passionért, valamint színházi képzelőerejéért, ami operáiban, táncjátékokhoz és filmekhez, valamint nagyszabású rendezvényekhez és installációkhoz kapcsolódó kísérőzenéiben mutatkozik meg. Paolo Sorrentino Ifjúság című filmjéhez írt zenéjét Golden Globe, Critics’ Choice és Oscar-díjra is jelölték. Nemrégiben Lang szerezte Paul Dano rendezői debütálásának, a Vadon című filmnek, valamint Patty Jenkins Bimbózó virág (I am the Night) című TV-sorozatának zenéjét.

A legújabb művei között szerepel a prisoner of state (saját librettójára), amit 2019-ben a New York-i Filharmonikusok mutatott be, ez a zenekar a mű megrendelője, együtt a rotterdami De Doelennel, a londoni Barbican Centre-rel, a barcelonai l’Auditorival, a Bochumi Szimfonikusokkal, a Malmöi Operházzal és a bruges-i Concertgebouw-al; a the writings a Carnegie Hall és a holland Kamerkoor megbízásából készült, és a Hangok Színháza mutatta be; a the mile-long opera Elizabeth Diller építész közreműködésével született, és New York City mérföld hosszú, megemelt parkjában, a The Highline-ban mutatták be; a the loser, amellyel megnyitották a 2016-os Next Wave Fesztivált a Brooklyn Zeneakadémián, és amelynek Lang zeneszerzője, librettistája és rendezője is egyszemélyben; a Lincoln Center Mostly Mozart-fesztiválján ezer énekes közreműködésével bemutatott the public domain; az anatomy theater című kamaraopera, ami a Los Angeles Operában és a New York-i Prototype Fesztiválon hangzott el; a So Percussion együttes és a zenekarok konzorciuma számára készített man made című versenymű, amit többek között a BBC Symphony és a Los Angeles-i Filharmonikusok is műsorára tűzött; a mountain, amit a Cincinnati Symphony rendelt meg; a death speaks, egy Schubert nyomán írott dalciklus, amit rockzenészek, köztük Bryce Dessner a Nationalből és Shara Worden a My Brightest Diamondból, adott elő; a the whisper opera, amely Tony Arnoldnak és az International Contemporary Ensemble-nak íródott; valamint a love fail, ez az egész estét kitöltő kompozíció az Anonymous 4 régizenei énekes együttes számára, Lang librettójára és rendezésében.

Lang a Yale School of Music zeneszerzés professzora, és a princetoni Advanced Study Institute rezidens művésze.

 

JULIA WOLFE

Julia Wolfe zenéjét megkülönbözteti az intenzív fizikalitás és a fáradhatatlan erő, amely az előadókat szélsőségekbe tolja és megragadja a közönség figyelmét. A New York-i Filharmonikusok, a The Crossing és a New York-i Young People’s Chorus által bemutatott Fire in my mouth, e zenekarra és a női karra írt nagyszabású alkotás 2019-es ősbemutatója után széles körű elismerést aratott; az egyik kritikus a művet így értékelte: „a magasfokú zenei dráma nagyszabású teljesítménye ez, egyike a legerőteljesebb képzelettel és érzelmi tartalommal rendelkező műalkotásnak, amivel valaha is találkoztam.” (The Nation Magazine)

A Fire in my mouth bemutatójának felvételét a Decca Gold adta ki és két Grammy-nevezést is kapott (a legjobb kortárs klasszikus kompozíció, a legjobb zenei rendezésű klasszikus album). A mű az amerikai munkásokról szóló sorozat harmadik része: a 2009-es Steel Hammer, amely a népi hős John Henryről szól, és a 2015-ben Pulitzer-díjat nyert Anthracite Fields, egy egész estés oratórium kórusra és hangszerekre, amely szóbeli elbeszéléseken, interjúkon, beszédeken és más eseményeken alapul, és azoknak az embereknek állít emléket, akik kitartottak Pennsylvania antracitbányáiban. Mark Swed, a Los Angeles Times kritikusa így írt az Anthracite Fieldsről: „nemcsak az elveszett nehéz életek szomorúságát, hanem egy mára ugyancsak elveszett hétköznapi életmód édességét és szenvedélyét is megragadja. Ez a zene túlzások nélkül igéz meg, jelentős, mély műalkotás.”

Wolfe tekintélyes mennyiségű művet írt vonósokra, a kvartettektől a nagyzenekarig. Zenéjét világszerte megszólaltatták és rögzítették az Argo, a Cantaloupe Music, a Decca Gold, a Point Universal, a Sony Classical és a Teldec lemeztársaságok.

A 2015-ös zenei Pulitzer-díj elnyerése mellett Wolfe a 2016. évi MacArthur ösztöndíj nyertese, 2015-ben elnyerte a zenei Herb Alpert díjat, és 2019-ben a Musical America az Év Zeneszerzőjévé választotta. A New York University Steinhardt School oktatója.

 

A Universal Music Publishing Group névjegye

A Universal Music Publishing Group (UMPG) a világ egyik vezető zenei kiadója, 46 országban 48 irodával. A Los Angeles-i székhelyű UMPG a világ legfontosabb dalszerzőinek és katalógusainak minden műfajában képviseli a zenét. Közéjük tartoznak: az ABBA, Adele, Jhené Aiko, Alabama Shakes, Alex Da Kid, Axwell & Ingrosso, J Balvin, Bastille, Beach Boys, Beastie Boys, Bee Gees, Irving Berlin, Leonard Bernstein, Jeff Bhasker, Justin Bieber, Benny Blanco, Chris Brown, Kane Brown, Mariah Carey, Michael Chabon, Kenny Chesney, Desmond Child, The Clash, Coldplay, J. Cole, Elvis Costello, DaBaby, Jason Derulo, Alexandre Desplat, Neil Diamond, Disclosure, Dua Lipa, Billie Eilish, Danny Elfman , Eminem, Gloria és Emilio Estefan, Firenze + a gép, jövő, Martin Garrix, Selena Gomez, Ariana Grande, Al Green, Halsey, Emile Haynie, Jimi Hendrix, Don Henley, Hit-Boy, Sam Hunt, Imagine Dragons, Carly Rae Jepsen, Tobias Jesso Jr., Billy Joel, Elton John / Bernie Taupin, Joe Jonas, Nick Jonas, Alicia Keys, Lil Baby, Lil Yachty, Linkin Park, Logic, Demi Lovato, a Mamas & the Papas, Steve Mac, Maroon 5 Dave Matthews, Shawn Mendes, Metallica, Metro Boomin, Miguel, Nicki Minaj, Stephan Moccio, Maren Morris, Mumford & Sons, Randy Ne wman, New Order, Ne-Yo, Pearl Jam, Post Malone, Quavo, Otis Redding, REM, Red Hot Chili Peppers, Rex Orange County, Rosalía, Carole Bayer Sager, Gustavo Santaolalla, Sex Pistols, Carly Simon, Paul Simon, Britney Spears, Bruce Springsteen, Stax (East Memphis Music), Harry Styles, Taylor Swift, SZA, Shania Twain, Justin Timberlake, U2, Keith Urban, Troy Verges, Jack White, Zedd és még sokan mások.

EMB 70: 1950–2020

2020. július 9.

A magyar állami Zeneműkiadó Vállalatot, a Universal Music Publishing Editio Musica Budapest (UMP EMB) jogelődjét hetven évvel ezelőtt, 1950. július 1-jén egy törvényerejű rendelet hívta életre.

Az 1948–1949-ben lezajlott kommunista hatalomátvétel kiiktatta Magyarországon a magánszektort, és megszüntette a 19. század óta több kisebb cégben működő zeneműkiadók önálló tevékenységét, vagyonuk, valamennyi szerződésük és kötelezettségük egyetlen állami céghez, az 1950-ben alapított Zeneműkiadó Vállalathoz került. Az új vállalat jelentős örökséget vett át elődjeitől: Bartók Béla és Kodály Zoltán korai műveit, Dohnányi Ernő és Weiner Leó Magyarországon megjelent kompozícióit, és az 1930-as évektől induló kórusmozgalom termését, közte például Kodály és Bárdos Lajos alkotásait.

Így az állami vállalat tekintélyes katalógussal kezdhette meg tevékenységét az ötvenes években, és működésének első tizenöt évében egyetlen feladata a hazai hangversenyélet és zeneoktatás ellátása volt. A gyorsan fejlődő nemzeti zeneoktatáshoz kínált kottákat, könyveket adott ki zenészeknek és zenekedvelőknek, továbbá számos kortárs magyar művet jelentetett meg.

A magyar zeneszerzők számára egyedül itt kínálkozott publikációs lehetőség, így sorra jelentek meg a korszak legjelentősebb komponistáinak, így Farkas Ferencnek, Maros Rudolfnak, Ránki Györgynek és Szervánszky Endrének új művei. A kiadó állami támogatásból gazdálkodott, és nem az üzleti siker keresése irányította a tevékenységet.

Az 1960-as évek végére Magyarországon megváltoztak a gazdasági irányítás elvei és módszerei: az állami zeneműkiadó esetében világossá vált, hogy a hazai piac egyedül nem lesz képes eltartani a vállalatot, így egyre nagyobb jelentőséget kapott a zeneművek külföldi terjesztése. A nemzetközi reprezentáció és üzleti kapcsolatok megkönnyítése érdekében ekkor változtatták a Zeneműkiadó Vállalat nevét Editio Musica Budapestre (EMB).

Ez az időszak egybeesett egy új magyar zeneszerző-nemzedék kibontakozásával is, amely immár a kortárs európai irányzatokat szem előtt tartva, de önálló magyar hangvétellel gyarapította a kiadó katalógusát. Műveikre az 1970-es években külföldön is felfigyeltek, és Balassa Sándor, Bozay Attila, Hidas Frigyes, Kocsár Miklós, Petrovics Emil, Szokolay Sándor, Szőllősy András és Kurtág György rendszeresen kaptak külföldi megrendeléseket, a nemzetközi zeneélet muzsikusaival kezdtek együttműködni, miközben kiadójuk is bővítette nemzetközi kapcsolatait, és mind nagyobb gondot fordított a hazai és külföldi promóciós tevékenységekre is.

Az Editio Musica Budapest az úgynevezett szocialista piacon belül vezető pozíciót szerzett, és a nyugati piac számára is fontossá vált, ami jelentős külföldi szerződéseket eredményezett. A kiadó önállóságát mutatja, hogy felvállalhatta az akkoriban szélsőségesen avantgárdnak tekintett és a korszak kultúrpolitikája szemében is gyanúsnak számító zeneszerzők, így Jeney Zoltán, Sáry László, Vidovszky László és Eötvös Péter műveinek megjelentetését is.

Az 1989–1990-ben bekövetkezett szociális, politikai és gazdasági változások így nem érték felkészületlenül a kiadót, amely képes volt viszonylag zökkenőmentesen alkalmazkodni a szabadpiaci feltételekhez. A korábban megkötött nyugat-európai és tengerentúli szerződések garantálták a folyamatosságot, sőt az export is nőtt. Amikor az 1990-es évek elején a kormány megkezdte az állami vállalatok privatizációját, több külföldi befektető is érdeklődött az Editio Musica Budapest iránt, és azt végül 1994-ben az olasz Ricordi kiadó vásárolta meg. Később a Ricordi és vele az EMB is a német Bertelsmann Csoport kezébe került, majd 2006-ban a Universal Music Publishing Group (UMPG), a világ legnagyobb és legsokoldalúbb zeneműkiadójának részévé vált. A kiadó neve ekkor Universal Music Publishing Editio Musica Budapestre (UMP EMB) változott, és ettől kezdve saját katalógusának terjesztése mellett képviseli Magyarországon a Universal Music Group teljes popzenei katalógusát, valamint alkiadóként a klasszikus kiadói csoport (Durand-Salabert-Eschig, Casa Ricordi, Ricordi Berlin, Ricordi London) repertoárját is.  2017-ben a UMPG a zenepedagógiai kiadványokat valamint a UMP EMB kottáinak gyártását és kereskedelmi terjesztését az akkor alapított, hasonnevű Editio Musica Budapest Zeneműkiadó Kft.-nek adta át. A jogvédett 20. századi és a kortárs zenei művek katalógusának kezelése, bővítése és promóciója, valamint a zenekari kölcsönanyagok terjesztése és a szerzői jogok kezelése továbbra a Universal Music Publishing Editio Musica Budapest (UMP EMB) fő tevékenysége maradt.

Hetven éves múltjával és a közel kétszáz éves magyar zeneműkiadás örököseként, az utóbbi száz év magyar zeneszerzése kimagaslóan leggazdagabb katalógusának kezelőjeként az UMP EMB továbbra is arra törekszik, hogy vonzó és elismert partnere legyen valamennyi zeneszerzőgeneráció képviselőinek, műveiket bel- és külföldön egyaránt sikerre segítse.

Hangzó válogatás az elmúlt 70 év terméséből: EMB 70

Kurtág-átdolgozások: beszélgetés Olivier Cuendet-vel

2020. május 6.

Az ismert svájci zeneszerző-karmester, Olivier Cuendet évtizedek óta működik együtt Kurtág Györggyel. Ennek a közös munkának egyik eredményét, a …concertante… kamaraegyüttesre áthangszerelt változatát 2020. január 16-án mutatta be Amszterdamban az Asko|Schönberg együttes, majd két héttel később Washingtonban is előadták. A közeljövő tervei között szerepel a Zwiegespräch szintetizátorra és zenekarra írt változatának lemezfelvétele, illetve egy ütős-zenekari változat bemutatása.

Hogyan ismerkedett meg Kurtág zenéjével? Melyek azok a vonások, amelyek a leginkább megragadták benne?

Körülbelül 25 évvel ezelőtt terveztem előadni a Grabstein für Stephant a Kammerorchester Basellal, és egy közös barátunk révén először dolgozhattam Kurtággal, aki jelen volt néhány próbán és egy koncerten. Az első pillanattól kezdve nagyon jól megértettük egymást, és tetszett neki, ahogyan Haydnt vezényeltem! Számomra Kurtág zenéjének legérdekesebb vonása a klasszikus zenébe nyúló mély gyökerei, valamint ahogyan a zenei múltat és az atonalitást természetes és egyedülálló módon ötvözi, miközben a leginnovatívabb zeneszerzői eszközöket használja. Egy másik fontos pont, hogy minden műnek, sőt minden szakasznak rendkívüli kifejező és szerves jellege van: nincs egyetlen hang sem az egész életműben, ami ne lenne beszédes vagy ne mondana valamit!

Mostanáig Kurtág három kompozícióját dolgozta át: két esetben az átdolgozások az eredeti partitúra kibővítései (Zwiegespräch és Játékok), a harmadik pedig egy redukció (… concertante…). Miért választotta ezeket a műveket?

Nem mondhatom, hogy én választottam a műveket, inkább a művek választottak engem. Amikor felismertem Kurtág egyik nagyon egyedi munkamódszerét, vagyis hogy folyamatosan újrahasznosítja korábbi műveit és gyakran merít a régebbi kompozíciókból, különösen a Játékokból, megkérdeztem tőle, hogy megpróbálhatom-e különféle technikákkal és improvizációkkal néhány zongoradarabját hangszeres együttesre átültetni. Ezeket az első kísérleteket többször előadtuk együttesemmel, az EnsemBle BaBel-lel, többek között Budapesten is. Az első, többnyire improvizált próbálkozások után Kurtág arra ösztönözött, hogy néhányat rögzítsek írásban is; az eredmények nagyon távol voltak az improvizációtól, ám a „játék” ötletét megtartottuk a Játékokból. Időközben ifjabb Kurtág György megkérdezte, hogy volna-e kedvem foglalkozni a Zwiegesprächhel, majd a ...concertante…-val. Mindkét mű nagyszerű zene, ám egyensúlyi problémákkal:  a Zwiegesprächben a vonósnégyes és a szintetizátor között, a …concertante…-ban pedig a két szólista és a nagyon nagy méretű szimfonikus zenekar között. A kihívás az volt, hogy megfelelő teret biztosítsunk a zene számára, valamint a zenei anyag átalakítását (Zwiegespräch) vagy egyszerűsítését (…concertante…) kellett elvégezni.

A Zwiegespräch esetében nemcsak hangszerelést készített, hanem egy teljesen új változatot is, a szintetizátor helyett ütőhangszerekkel; ezt a verziót a Luzerni Fesztiválon tervezik bemutatni. Hogyan alakult ki ez az új változat?

Ifjabb Kurtág György közreműködése a Zwiegesprächben, vagyis a szintetizátor szólama, részben előre felvett, részben élőben játszott zene, és ennek nem is létezik lejegyzése. Tehát senki más nem tudja előadni, csak ő maga. Ezért azt javasoltam, hogy cseréljük ki a szintetizátort egy ütős szólistára, aki újfajta párbeszédet kezdeményezhet a zenekarral. Nem arról van szó, hogy a szintetizátor hangjait ütőhangszerekkel utánoznánk, hanem hogy az apja zenéjével dialogizáló fiú zenei szándékait, zenéjének felépítését és poétikáját egy másik hangzó világába ültessük át. Mivel a fiú zenéje nem mindig rögzített, előadásról előadásra változik, bőven engedtem teret ütős szólistának a rögtönzésre, bizonyos szabályokkal és egy szilárd szerkezeten belül. Így a Zwiegespräch, az apa és a fiú közötti párbeszéd, kiterjeszthetővé vált egy szólista és egy zenekar, illetve az írott és a rögtönzött zene közötti párbeszédre.

Milyen modelljei voltak egy kurtági együttes hangjának megleléséhez?

Ez egy kényes kérdés. Első reakcióm természetesen Kurtág hangszeres műveinek tanulmányozása volt – zenekarra és együttesre írt darabjainak nagy részét vezényeltem már –, és ezek valóban a hangszerelés kincsestárai! De Kurtág maga kérte, hogy kevésbé legyek tiszteletteljes, és ne utánozzam hangszerelésének eszközeit, vagyis azt akarta, hogy pimaszabb legyek, találjak ki másfajta hangzásokat és „javítsam ki,” amit ő írt. Inspirációként megemlíthetem Stravinsky Les Noces-át, a harmonikát használó népzenéket, Varèse-t vagy Stockhausent. De elsősorban megpróbáltam elfelejteni az eredeti műveket, és megtalálni minden egyes frázishoz, akkordhoz, szakaszhoz a legjobb megszólalási módokat és színeket.

Hogyan tudott együtt dolgozni Kurtággal?

Együttműködésünk mindig a kölcsönös bizalmon és megértésen alapult; rengeteget tanultam a vele folytatott megbeszélésekből és próbákból, nemcsak a műveiről, hanem általában is a zenéről! Van, amikor elküldök neki oldalakat az átdolgozásomból, és ő észrevételeket tesz, vagy éppen felhívom, hogy kérdezzek valamit. De a legjobb mindig az, ha közvetlenül tudok vele dolgozni, megvitatva a partitúrát és az előadások felvételeit; bár időnként nem könnyű nehéz, hogy egy-egy probléma mennyiben az interpretáció, a felvétel, vagy éppen a hangszerelés következménye. Kurtág mindig rendkívül igényes, de elsősorban önmagával szemben, kritizálva a saját művét. Könnyen előfordul, hogy egyik nap mond valamit, másnap pedig az ellentétét: a probléma az, hogy rendszerint mindkétszer igaza van, nekem pedig választanom kell a lehetőségek közül.

Idézetek és intimitás – Tornyai Péter decemberi bemutatói

2019. december 3.

December 1-én Futó Balázs és Tornyai Péter egy-egy kamaraegyüttesre írt alkotása kerül bemutatásra a Budapest Music Centerben, majd december 16-án Balogh Máté és Tornyai Péter egy-egy vonósnégyese hangzik fel Neussban, a Haus der Musikerben az Asasello- Quartett előadásában. E művek a Kunststiftung Nordrhein-Westfalen, illetve az Eötvös Péter Kortárs Zenei Alapítvány megbízásából íródtak. Mindkét esemény résztvevője Tornyai Péter, aki az új művekről, korábbi kompozíciókról és tervekről is beszélt.

Mindkét új műved valamiképpen a zenetörténeti múlttal folytat párbeszédet. Ugyanez igaz nyáron Lipcsében bemutatott Bach-hangszerelésedre, A fúga művészetének 5.  contrapunctusára, ami nemcsak Bachra, hanem Webern nevezetes Ricercar-hangszerelésére is utal. Ez a fajta kapcsolat a múlttal vajon időszakos jelenség vagy tartós téma a művészetedben?

(Fotó: Kurcsák István)

Ez mindig érdekelt, és úgy tűnik, mostanában a koncertrendezők is kedvelik az ilyen kapcsolódásokat. Bachnál persze a felkérésből magától értődött, és úgy láttam, ha elemző módon közelítek ehhez a zenéhez, akkor okvetlen Webern feldolgozásával is foglalkoznom kell. Érdekes módon Balogh Mátéval és Horváth Balázzsal együtt felkérést kaptam további tételek zenekari átdolgozására is, és ezekben majd más utakat is kipróbálhatok.

Az Új anamorfózisok című darabomnak is messze nyúlnak az előzményei. A vizuális művészetekből ismert technikát, a különféle perspektívákból „értelmesnek” vagy „értelmetlennek” tűnő képek létrehozását úgy ültetem át zenébe, hogy az „értelmes” perspektíva rendre egy korábbi, a hallgató által már ismert konkrét zeneműként vagy zenei stílusként jelenjen meg. Az új mű harmadik tétele például Haydn Kaiser-kvartettejének első öt akkordjára épül, amiről Somfai László kimutatta, hogy az egyfajta zenei akrosztichon (Gott Erhalte Franz Den Caiser), de más klasszikus harmóniamenet is alkalmas lenne ugyanerre. Amikor Purcell Fantasia upon One Note-jára építettem az első tételt, akkor pedig úgy torzítottam a zenei perspektívát, hogy egy másik szólam simuljon ki egyetlen állandó hanggá. Egyébként e tétel egy régebbi változatát elküldtem egykori tanáromnak, Jeney Zoltánnak, és válaszából tudtam meg, hogy akkoriban ő is Bach-korálok hasonló „elhangolásával” foglalkozott. Többek között ez is arra indított, hogy az új művet neki, illetve az ő emlékének ajánljam.

Új vonósnégyesedben, a Weitere intime Briefében csak egyetlen múltbeli zeneszerző alakja jelenik meg, Leoš Janáčeké, akinek Intime Briefe című alkotását aktív muzsikusként, vonósnégyesek brácsásaként egyik kedvencednek nevezed. Itt hogyan valósul meg a kapcsolódás?

Itt azonban nincsen felismerhető utalás erre a múltbeli zenére, sőt Janáček más alkotásaira sem. Valójában csak olyan vázlatokat használok tőle, amiket öregkori szerelmének, Camilla Stösslovának írt feljegyzéseiben ismertem meg, és amelyeket nem is használt befejezett alkotásaiban. Ezek a részletek talán itt-ott valóban kirínak a saját zeném környezetéből, de itt a hallgatónak valójában nincs mire ráismernie.

De ezeknél fontosabb számomra, hogy számos korábbi darabomhoz hasonlóan itt is a hangok intimitása foglalkoztatott. Ugyanez érdekelt például tavaly bemutatott l'alone del silenzio című zongorás triómban, vagy a Klangforum Wien által nemrég előadott Ferne című darabomban. Üveghangok, alig hallható hangszínjátékok jelenítik meg ezt az intimitást, és ezt a hangzási igényt párosítottam a Janáček-történettel, aminek egyes dokumentumait nemrégiben ismertem meg.

Búcsú Jeney Zoltántól

2019. október 28.

Október 27-én, 76 éves korában elhunyt Jeney Zoltán, a magyar zeneszerzés kiemelkedő személyisége.

Zeneszerzés-tanulmányait a budapesti Zeneakadémián Farkas Ferencnél végezte, majd 1967–68-ban Rómában, Goffredo Petrassinál képezte tovább magát. 1970-ben Eötvös Péterrel, Kocsis Zoltánnal, Sáry Lászlóval, Simon Alberttel és Vidovszky Lászlóval közösen megalapította a budapesti Új Zenei Stúdiót, az experimentális zene Kelet-Európában kivételes műhelyét.  1986-tól tanított a budapesti Zeneakadémián, 1995 és 2011 között a Zenszerzés Tanszék, 1999 és 2013 között a Doktori Iskola vezetője volt. Tanári tevékenységével a fiatal magyar zeneszerzők több nemzedékének gondolkodásmódjára hatott meghatározóan.

Művei között megtalálható valamennyi zenei műfaj: első nemzetközi sikerét Soliloquim 1 című fuvolaművével aratta az utrechti Gaudeamus fesztiválon. Az 1980-as évektől kompozíciói rendszeresen elhangzottak többek között Svédországban, Hollandiában, Észak-Amerikában. Fő műve a közel húsz éves munkával befejezett, három órás Halotti szertartás című oratórium, aminek teljes alakja 2005-ben hangzott el először. Utolsó nagy alkotása, a reformáció 500. évfordulójára írt Aus tiefer Not című kantáta 2018-ban Artisjus-díjban részesült.

Az 1970-es és 80-as években kibontakozó magyar experimentális művészeti mozgalom egyik vezéregyénisége volt. Fiatalkori kompozícióiban gyakoriak a forma-, dallam-, ritmus- vagy hangrendszerképző elemekként alkalmazott zenén kívüli alapanyagok, például szöveg-idézetek, sakk-játszmák lépései, solitaire-játék mozgásai, telex-szövegek ritmusai és más rendszerek. Az 1980-as évektől újra alkalmazni kezdte az ellenpont barokk és barokk előtti korszakokra hivatkozó módjait, s emellett zenéjében megjelent egy archaikus hangütés, melynek deklamációja és dallamképzése egyrészt a gregorián, másrészt a magyar népzene hagyományaiból táplálkozik. Bár technikai értelemben minden alkotása a korábbi évtizedekben kialakított alapelvek továbbvitele és összegzése, élete utolsó évtizedeiben írott műveiben már nyíltan érvényesült az érzelmi felszabadultság és érzéki közvetlenség is, melyet fiatalkori műveiben szándékoltan a szigorú konstrukciók mögé rejtett.

1993-ban a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagjává választották. 1993-tól 1999-ig az International Society of Contemporary Music elnökségi tagja, 1996-tól 1999-ig pedig alelnöke volt. Zeneszerzői munkássága elismeréseként 1982-ben Erkel Ferenc-díjjal, 1990-ben Érdemes Művész címmel, 2001-ben Kossuth-díjjal, 1988-ban és 2006-ban Bartók–Pásztory-díjjal tüntették ki. 1985-ben kutató professzor volt a New York-i Columbia Egyetemen. 1988 júniusától egy éven át DAAD-ösztöndíjjal Nyugat-Berlinben kutatott, 1999-ben vendégprofesszorként tanított a chicagói Northwestern University zenei fakultásán. 2000 és 2002 között közös kutatói munkát végzett a londoni City University zeneszerzés DLA-programjával.

Az UMP Editio Musica Budapesthez első művének 1968-as megjelenése óta több mint ötvenéves kapcsolat fűzte. Váratlan halála számos további közös munkánkat szakította meg. Ezeket a terveket már az ő távollétében, az ő szellemiségéhez igazodva kell bevégeznünk.

Életművét gondozzuk, emlékét megőrizzük.

In memoriam Kurtág Márta (1927-2019)

2019. október 20.

2019. október 17-én elhunyt Kurtág Márta zongoraművész, Kurtág György felesége, legfontosabb ihlető- és alkotótársa. 92 éves volt, ebből 72 évet töltött a zeneszerző mellett. Ő volt minden születő mű első kritikusa, minden zenei ötlet első konzulense, emellett Kurtág partnere a szóló és négykezes zongoraművek megszólaltatásában.

1927 október 1-jén született Esztergomban. Zongoraművészi diplomáját Antal István, Kadosa Pál és Hernádi Lajos növendékeként szerezte meg a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán. Tanított a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolába, majd 1972-től nyugdíjba vonulásáig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Tanárképző Tagozatán. Szólistaként és kamaramuzsikusként fiatalkorától rendszeres szereplője volt a magyar zenei életnek, számos hangfelvétel őrzi játékát. Az 1990-es évektől a nemzetközi zenei életben jelentős sikereket aratott: férjével fellépett a Palais Garnier (Festival d'Automne a Paris), a Cité de La Musique (Párizs), a Jerusalem Music Center, a Library of Congress (Washington), a New York-i Carnegie Hall, a zürichi Tonhalle színpadán, ünnepelt vendége volt az Aldeburgh Festival, a salzburgi Mozart-hét vagy a Bécsi Ünnepi Hetek rendezvényeinek.

2017 februárjában rendkívüli zenészi életművük és életre szóló zenei szövetségük elismeréseként férjével együtt megkapta a Borletti-Buitoni Alapítvány különleges tekintélyű díját. A díj átadásakor Mitsuko Uchida ezekkel a szavakkal méltatta Kurtág zenéjét és kettőjük zongorajátékát „Kurtág zenéje ihlető és vadul őszinte, de mélységes szeretet is sugárzik belőle. Ez valószínűleg annak a különleges kapcsolatnak a megnyilvánulása is, mely őt Mártához köti. Mindenki tudja, mit is jelent ez, aki hallotta már Kurtágék négykezes zongorajátékát. Ismerjük Kurtág Györgyöt, a nagy zeneszerzőt, de mindig ott van mellette Márta, a csodálatos zongorista. Együtt élnek a zenében. … Mindannyian szerencsések vagyunk, hogy ismerhetjük őket és zenéjüket…”

Mi, akik évtizedek óta együtt dolgozunk Kurtággal műveinek kiadásán, napról-napra részesültünk ebben a szerencsében. Márta nemcsak a zongora mellett volt Kurtág zenészpartnere, hanem a paritúrákkal való munkában is. Tanácsai, észrevételei a mi munkánkat is segítették. A Fin de partie opera sok évet átfogó közreadói munkája nélküle nehezebb lett volna. Örök hálával tartozunk neki ezért.

Hiányozni fog szelíd mosolya, gondoskodó szeretete, a nehéz helyzeteken is átsegítő humora, de nehezen fogjuk nélkülözni a mindig találó és megfontolandó kritikai megjegyzéseit és tanácsait is.

Emlékét megőrizzük.

UMP Editio Musica Budapest

Új felvételek jelentek meg Kurtág György műveiből

2019. szeptember 29.

Nemrégiben három CD jelent meg Kurtág György kamaraműveivel. Az egyiken Heinz Holliger játszik Kurtág és saját oboadarabjaiból, míg a másik kettő Kurtág vokális zenéjéből mutat válogatást: az egyiken az elismert Kurtág-specialista, Susan Narucki énekel, a másikon a debütáló Viiktoria Vitrenko. A három felvételről már számos kritika jelent meg, ezekből idézünk néhányat az alábbiakban.

Holliger 80 éves volt a múlt hónapban, és az ECM, amely oly sok művét rögzített, az alkalmat a Zwiegespräche (Párbeszédek) című felvétel kiadásával ünnepelte. Ez elsősorban Holliger és a vele rokon zenei szellem, Kurtág György oboára írt miniatűrjeinek gyűjteménye. Holliger és Kurtág egyaránt Veress Sándornál tanultak, és mindig is előszeretettel viseltettek a takarékos, aforisztikus zenei megnyilatkozások iránt, így ezek a darabok stilisztikailag koherens sorozatot alkotnak. Kurtág darabjai közt találunk kontrabasszus-klarinétra, illetve szopránra és oboára írt műveket, valamint Holliger számára komponált darabjai közül is kettőt, melyeket Kurtág Holliger hárfás felesége, Ursula halálakor, 2014-ben írt. Minden darab a zene puszta alapelemeihez vezet vissza, úgyhogy minden egyes hangmagasság vagy hangköz óriási kifejező erőt nyer. Mindez egy csodálatosan szigorú születésnapi tisztelgéssé áll össze, Holligerrel a középpontban, aki nemcsak zeneszerzőként de előadóművészként is kimagasló: a lemez anyagát tavaly rögzítették, és oboajátéka mitsem vesztett hitelességéből és páratlan zeneiségéből.

(Andrew Clements, The Guardian)

Ez a lemez Heinz Holliger 80. születésnapját ünnepli, és bár inkább előadóművészi értékeit mutatja be, mintsem hogy teljeskörű zeneszerzői arcképet festene róla, a saját és Kurtág György zenéjének párbeszédére összpontosítva gyönyörűen kerek kettős portrét ad. Az, hogy ez egy intenzíven intim visszatekintés, már az első darabból világosan kiderül: Kurtág szelíd, szívből jövő tisztelegése Holliger hárfás felesége, Ursula előtt, aki 2014-ben halt meg. E darab azért is jelentős, mert úgy hangzik, mintha Elliott Carter késői hangszeres miniatűrjeinek  megszemélyesítése lenne – és Carter, aki oly emlékezetesen írt mindkét Holliger számára, mindössze néhány hónappal korábban halt meg. De Kurtág, akárcsak Holliger, még többet köszönhet Webern tömör, de mélyen lírai kifejezőképességének, és ez gyakran felbukkan, néha nem-weberni iróniával színezve, olyan művekben, mint például az Hommage à Elliott Carter és az (Hommage à Tristan), amely beiktatja Wagner fenséges öt órányi halál- és megdicsőülés-zenéjét oboára és a basszus klarinétra írt 40 másodpercbe sűríti. Elképzelhetjük, mennyit számít itt minden egyes hang!

(Arnold Whittall, Gramophon)

A magányos pásztor a tengerparton, szerelmére várva, kettős nádsípot fújva, szólítva, panaszkodva: ilyen bukolikus ötletek utnak az ember eszébe, az első hangot hallva, egy levél a távolból, amit Kurtág György 2014-ben elhunyt hárfás, Ursula Holliger emlékére írt. A férj, Heinz Holliger adja elő a darabot, az oboát szívszorító bánattal fújva. Nem véletlen, ha a CD 37 darabjában többször is hasonló hangulatot tapasztalunk. Gyakran van ugyanis szó elhunytak emlékezetéről, barátok előtti tisztelgéséről, zenetörténet utalásokról, nagyon megható, megszólító, felidéző, gyászos, néha finom, néha sötét színekben. Dialogue a címe annak a CD-nek, amelyet az ECM Holliger 80. születésnapjára jelentetett meg. A borítón egyaránt megjelenik Holliger és Kurtág neve; ez hosszú művészi barátságuk bizonysága; ez egy nagyon koherens CD e barátságról szól. És ha valaki úgy gondolná, hogy az egész túl homogén lenne, egy idő után felfedezheti a titokzatos árnyalatokat, ahogyan a darabok oda-vissza mozognak a két zeneszerző között.

(Thomas Mayer, Schweizer Musikzeitung)

 

Holliger és Kurtág, Kurtág és Holliger: karrierjük és munkájuk minden különbsége ellenére rokonság is van köztük. Mindkettejüknek Veress Sándor volt a mestere, egyiküknek Magyarországon, a másikuknak Svájcban. Holliger két terjedelmes műve kerül most mondkettejük rövid darabjai mellé. Kurtágéi a Jelek, játékok, üzenetek sorozatból, ami a zongorára írt Játékok más hangszerekre való kiterjesztése, közte néhány friss vagy még nem is publikált művel. Kurtág és Holliger nincsenek egyedül ezen a lemezen: az egész zenetörténet ott él velük, a Trisztán harmadik felvonásának angolkürtje, a Tavaszi áldozat bevezető szólója és sok más. Holliger és Kurtág műveiben ott lakik a fájdalom és a veszteség; ez a lemez is ezt tanúsítja, ám ugyanakkor meg is lep a  hangzás teljességével és kifejező gazdagságával.

(Dominique Adrian, www.resmusica.com)

A szopránénekesnő Susan Narucki a kortárs zene hatalmas spektrumú előadója, ám Kurtág György vokális művei mindig központi szerepet játszottak repertoárjában. Mostani lemezének gerincét Kurtág két nagy műve, a Rimma Dalos orosz költő verseire írt Jelenetek egy regényből, és a József Attila-töredékek alkotja. A zene elvárja, hogy minden részletre aprólékosan ügyeljenek. „A kottalap minden információja nélkülözhetetlen” - mondja Narucki, és előadása azt az érzést közvetíti, hogy semmit sem hagyott figyelmen kívül, miközben mindig megőrzi a kifejezés szabadságátt és intenzitását, amely Kurtág írásmódjának létfontosságú eleme. A nagy Dalos- és József Attila-ciklusok mellett Narucki egy kisebb Dalos-sorozatot is énekel, a Requiem a kedvesért címűt, amelyben, akárcsak a Három régi feliratban csak a zongora kíséri, így ezek állnak legközelebb a hagyományos dalokhoz. A Requiem négy dala összesen öt percig tart, mégis olyan érzelmi utazást mutat be, mint mint más dalciklusok tízszer ennyi idő alatt. Narucki hangjának csodálatosan érzékeny színeivel és kontrolljával ezeknek az utazásoknak minden egyes kanyarját és fordulatát megjeleníti. A lemez belemerít Kurtág egyedi világába, amelyben semmi sem magától értetődő, és még a legkisebb részletnek is mély, lenyűgöző jelentése van.

A Jelenetek egy regényből előadása, Viktoriia Vitrenko közreműködésével, nyitja meg a Scenes című lemezt is, az Audite kiadó Kurtág-válogatását. A Hét dal és az Egy téli alkony emlékére szintén mindkét lemezen szerepel, de Vitrenkoé tartalmazza a 18. századi szatírikus aforizmáira írt Néhány mondat Georg Christoph Lichtenberg jegyzetfüzeteiből című sorozat első felvételét is, amelyben a szoprán csak nagybőgő támasztja alá. Vitrenko hűvösebb, kifejezésben kevésbé adakozó tolmácsoló, mint Narucki, de lemeze mégis felbecsülhetetlen értékű, amennyiben betölt egy kis hiányt korunk egyik legnagyobb zeneszerzőjének megismerésében.

(Andrew Clements, The Guardian)

 

Az utóbbi évtizedekben Kurtág életműve lassan, de biztosan kerül hangfelvételre, ám néhány dolog még felfedezésre vár, ahogyan ezt a szopránra és a hangszerekre írt ciklusok két új felvétele is tanúsítja. Természetesen találunk olyan dalokat is, amelyeket már többször felvettek, és a két CD-nak vannak közös darabjai is: a Jelenetek egy regényből, a Hét dal és az Egy téli alkony emlékére. Susan Narucki amerikai szoprán beszámol arról, hogy ezeket a műveket hogyan tanulta be Kurtággal. Természetesen hallatszik, hogy most már hatvan elmúlt, de ez nem befolyásolja értelmezésének intenzitását és a részletek aprólékos gondosságát, amelyekre Kurtág a hosszú betanulás során fekhívta figyelmét. A húsz József Attila-töredék ennek csodálatos példáját mutat. Viktoriia Vitrenko a karrierje kezdetén áll. A CD „értékesítési pontja” az Einige Sätze aus den Sudelbüchern Georg Christoph Lichtenbergs első felvétele, Lichtenberg német költő (1742-1799) ironikus aforizmáinak ciklusa. Vitrenko remek partnert választott ehhez Niek de Groot, a Concertgebouw Orchestra zenekarának egykori nagybőgőse személyében, aki vállalta e kutyanehéz szólam megszólaltatását és hogyan! A CD már ezért ez egy műért is megéri, de ez csak a kezdet, ugyanis Vitrenko nemcsak gyönyörű hanggal és félelmetes technikával rendelkezik, hanem tehetséges énekes színésznő is.

(Siebe Riedstra, www.opusklasiek.nl)

 

A már jól dokumentált művek új értelmezései mellett ezen a CD-n először jelenik meg a Lichtenberg-jegyzetfüzetekre írt 22 megzenésítés. Kurtag az a zeneszerző, aki minden hangjegyért megküzd, ami etikai szempontból fontos számára: felelős akar lenni értük. Egy másik fontos vonás nála az emberi hanghoz való közelség, amelyet az itt szereplő legtöbb mű is mutat. És utoljára, de nem utolsósorban, a lemezt kezdő Jelenetek egy regényből jellegzetes magyar hangszeregyüttest vonultat fel: a szopránt, hegedű, cimbalom és nagybőgő kíséri. Viktoriia Vitrenko ukrán szoprán az ezekhez a művekhez szükséges kifejező változékonyság teljes spektrumát elsajátította, a tompított hangvételtől a heves kitörésekig.

(Uwe Krusch, www.pizzicato.lu)

Az Alabama March ősbemutatója elé: Beszélgetés Balogh Mátéval

2019. szeptember 3.

Az Alabama állambeli Huntsville szimfonikus zenekarának felkérésére készült Balogh Máté Alabama March című új alkotása. Az ősbemutatóra 2019. szeptember 27-én kerül sor, Huntsville-ben. A zenekari komponálásról, a hagyományhoz fűződő viszonyról és a kultúrák találkozásáról kérdeztük a zeneszerzőt.

Azt mondtad nemrég: ez az első igazi zenekari darabod. Nyilván voltak azért előzmények, de miben más az Alabama March?

A zeneszerzői diplomám megszerzéséhez egy zenekari variációsorozatot írtam egy Haydn-témára – jobb ma már elfelejteni. Azután az Új Magyar Zeneszerzői Fórum versenyei adtak lehetőséget zenekari darabok írására. 2015-ben ugyan díjat nyertem ott a Quintet című darabommal, de az is valójában öt kamaraegyüttes együttjátékából épült fel, nem volt valódi zenekari kompozíció. Azt lehet mondani: zeneszerzői rutinom elsősorban nem zenekari apparátusokra vonatkozott.

Hogyan került sor a felkérésre?

Tavaly decemberben Vajda Gergely, a Huntsville-i zenekar vezető karmestere keresett meg a kéréssel, hogy komponáljak egy rövid darabot Alabama állam fennállásának 200. évfordulójára. Rögtön az jutott eszembe, hogy egy szimfonikus indulót fogok írni. Az ötlet annyira megtetszett, hogy két nap alatt el is készültem vele. Utólag jutott csak eszembe, hogy talán tudat alatt Weill Alabama Songja a Mahagonnyból hathatott rám. A Zeneakadémián a Sprechgesang történetét tanítottam éppen, így sokat foglalkoztam akkor Weillel.

Az induló egy létező zenei mozgásforma, és ez sokat segített. Az indulónak van egy hagyományos hangszerelési szerkezete, ami biztonságot adott. Alkalmaztam a műfajban megszokott szólisztikus dallam-fajtákat, részben a szokásos kísérő-figurákat. Egy korábbi darabomban, a Pseudomarschban, hasonló motívumokat használtam. Az a mű ugyan csak fúvószenekarra készült, mégsem kamarazenei jellegű, sokkal inkább tömbszerű hangzásokban gondolkodtam. A Pseudomarsch-sal 2017-ben első díjat nyertem egy zeneszerzőversenyen, azóta a Magyar Rádió is felvette, többször le is adták, és időközben több fúvószenekar is rendelt tőlem indulót, így az indulóírás, mondhatni viccesen, szinte már védjegyemmé vált.

Persze az indulókban való jártasságod nem csak innen ered…

Igen, édesapám vezette a Dunaújvárosi Fúvószenekart, és én már 7 éves korom óta játszottam benne különféle hangszereken. A repertoár főként katonazenékből állt, nagyrészt az osztrák-magyar hagyományból, de persze sok amerikai fúvószenét is játszottunk. Sousa Washington Post Marchát máig fejből tudom.

És milyen a viszonyod ehhez a repertoárhoz? Mennyire veszed komolyan? Vagy inkább szarkasztikusan fogod fel?

Az a benyomásom, hogy amikor a zeneszerzők a valós vagy éppen a színpadi mozgásoktól elválasztva, a koncertpódiumon használják az indulót, akkor mindig gyanakodni kell a viccre. Mozartnál például a Non più andrai kifejezetten poénként hat, Schubert négykezes indulóit csakis humorosan tudom felfogni, és Mahlernél is gyakran van ilyen benyomásom, legalábbis a tragikomikum szintjén. Amikor egy amerikai futball-meccsen felvonulnak pompom-lányokkal és óriási sousaphonokkal, azt sem tudom komolyan venni.

A saját indulómat is ilyen hátsó gondolatokkal írtam: ez egy komoly vicc. Amikor valamilyen a múltból származó zenére építem a sajátomat, mindig szükségem van arra, hogy távolságot tartsak tőle. Ebben mindig vegyül némi irónia, talán szarkazmus is. Nem tudom, Amerikában ezt hogyan fogják érzékelni, de kelet-európai lévén ez számomra magától értődő. 

Salon Budapest – Kortárs magyar kamarazene Montréalban

2019. május 1.

A kanadai Bozzini-vonósnégyes április elején három hangversenyen mutatott be magyar kamarazenei műveket a montréáli közönségnek. Az alkotások legtöbbje kanadai bemutatóként hangzott fel. Az idősebb mesterek, Ligeti György és Kurtág György (…pas à pas – nulle part…) egy-egy alkotása mellett Vidovszky László (Zwölf Streichquartette) és Csapó Gyula egy-egy vonósnégyese, valamint az utolsó estén Jeney Zoltán három alkotása szerepelt a programban.

A vonósnégyes primáriusa, Clemens Merkel így nyilatkozott a műsorról a Le Canal auditif számára: „Ezeket a zeneszerzőket rendszeresen játsszuk Montréalon kívül, főként Jeney és Csapó alkotásait. Közös bennük, hogy a budapesti Új Zenei Stúdióhoz kapcsolódtak, amit Eötvös Péter, Jeney Zoltán, Kocsis Zoltán, Sáry László és Vidovszky László alapított. Jeneytől például rendszeresen adtunk elő kompozíciókat egy svédországi fesztiválon, Boråsban. Most olyan kamaraműveket szólaltatunk meg, amelyek eddig még nem hangzottak itt el, de véleményünk szerint érdemes megismerni őket."

Az utolsó koncert annyiban is különleges, hogy ezeken a Saint-Laurent iskola 22 diákja csatlakozik a vonósnégyeshez Jeney Zoltán something like és something round című alkotásai előadásában. A két mű olyan, mintha egymás negatívja lenne, intenzitásban és a zenei mozgásban is. „Statikus zene – mondja Merkel –, nincs története, olyan, akár egy videó installáció, ahol látszólag semmi nem mozog, valójában mégis tele van apró árnyalatokkal. Minthogy 25 hegedű játszik egyszerre, valami mindig történik.”

 A Jeney-művek próbája                           (Photo: Quatuor Bozzini)

Kurtág György operája Amszterdamban

2019. április 7.

Leigh Melrose (Clov) és Frode Olsen (Hamm) (Fotó: Ruth Walz)

Négy hónappal a milánói Scalában tartott ősbemutató után, március 6-án Kurtág György Fin de partie című operája színre került a Holland Nemzeti Operában is. A szereposztás azonos volt a premierével: Frode Olsen (Hamm), Leigh Melrose (Clov), Hilary Summers (Nell) és Leonardo Cortellazzi (Nagg); a Holland Rádió Szimfonikus Zenekarát Markus Stenz vezényelte, az előadást Pierre Audi rendezte.

Az előadás sajtóvisszhangjából:

Samuel Beckett színműveit gyakran kapcsolták össze az éjfekete expresszionizmussal, a Bosch poklával és elátkozottságával. A Fin de partie operaváltozata mindezt elvontan érzékelteti. Ha valamit, leginkább az enyhe nevetségességet lehet felismerni. Beckett kietlen világának csonkolt alakja ezúttal elvesztik brutális vonásaikat. Kurtág György szeretettel burkolja be őket zenei világával. Az ő Végjátéka emberi, majdhogynem gyöngéd.

Kurtágot erősen megragadta Beckett monológjainak ritmusa: az énekelt szöveg a zene bőrévé válik. Leglíraibb pillanataikban szinte dédelgetik a négy kimúlt alakot. A zenekar óraművé válik Kurtág kezében: jól célzott hangsúlyokat és felkiáltójeleket tesz ki.  A harmonika töredezett dallamát a sivító ütőhangszerek tartóztatják fel. Kurtág szappanbuborékokat fúj a masszív clusterek közé. A finale óriási hullámokban görög, néha elhalkul, akár egy bölcsődal, de aztán ismét felerősödik. Lemondás és az emberi sors feletti csodálkozás: ezzel végződik ez a megindító előadás. Zavarba esve távozunk.

(Gert van der Speeten, De Standaard)

 

Szöveg és zene között tökéletesebb házasság alig elképzelhető. Majdnem olyan tökéletes mint Nell és Nagg szerelme, akik két szomszédos szemetesládában végzik be életüket – vagy és Kurtág Györgyé és Mártáé, aki hét évtizede elengedhetetlen segítőtárs komponálásban és interpretációban. Kurtág Fin de partie-ja szeretetteljes búcsú a 20. század modernizmusától, amt már régóta félreállítottak új gondolatok és idiómák a kortárs komolyzenében. De Kurtág nyelve aligha tűnik elavultnak. Akár Messiaen St. François d’Assise-a Kurtág összefoglalja saját zenei múltját és mindazt, ami belefolyt saját roppant egyéni stílusába: Monteverdi és Debussy beszédes recitativóit, Webern tömörségét, vagy épp maga Messiaen élénk színeit. Kurtág zenéje régóta tömör, s ebben leginkább Webernre emlékeztet. De ahogy az opera előrehalad, a zene mindinkább kitágul és mintha beburkolná a szereplőket és szólamaikat egyfajta meleg, elégikus szomorúságba. A végén – vagy talán mindvégig – nagyon, nagyon szép.

(John Rockwell, Classical Voice North America)

 

Kurtág a zenei miniatűr mesterének számít. Nála minden hang puszta létezésére szűkül. Szinte semmi eszközzel képes Kurtág hallhatóvá tenni a szereplők lelkiállapotát és érzelmi összeütközéseit. Zenéje könyörtelenül egyenes és minden minimalizmus ellenére hatalmas hangszín-spektrummal rendelkezik. Fin de partie-ja igazi mestermű, vékony harmóniák kiegyensúlyozott keveréke, (néha) szlávos ritmusokkal, a rézfúvósok száguldó, szaggatott, kopogó, vérpezsdítő kitöréseivel. Egy roppant színházias partitúra, amelyben minden, a legapróbb részlet is, a helyére kerül. E partitúrát Markus Stenz és a Holland Rádió Zenekara csodálnivaló hajlékonysággal és pontossággal szólaltatta meg.

(Oswin Schneeweisz, De Theaterkrant)

Hilary Summers (Nell) és Leonardo Cortellazzi (Nagg) (Fotó: Ruth Walz)

Négy magába zárkózott alak, egymással kapcsolatba lépni képtelen köröz egymás körül. A végre várnak – de a vég nem érkezik meg. Számomra ez az opera a kivitelezés iránti szándékkal, az ambícióval, az emberek azon tulajdonságával foglalkozik, hogy mindig előbbre akarnak jutni. Kurtág és Beckett szerint: mindez csak illúzió. Ez ragadhatta meg Kurtágot és ezt öntötte zenébe. Legelső sorban óriási tisztelettel adózik Beckett szövege és nyelve előtt. A megzenésített jelenetek érintetlenek és Kurtág teljesen alkalmazkodik Beckett nyelvének ritmusához a zenéjében.

Ami a Holland Nemzeti Operában történt szinte elbeszélhetetlen. Kurtág és Beckett, akihez Pierre Audi rendezése társul, valamint a Holland Rádió Zenekarának Markus Stenz irányította szenzációs játéka, és a négy énekes, akik ezt a hihetetlenül összetett darabot a legmagasztosabban célba juttatták. Frode Olsen Hammot a rossz szándék és a gyámoltalanság tökéletes keverékével jeleníti meg. Leigh Melrose kimagaslóan játssza az izgága, tehetetlen mégis erőszakos Clovot. Leonardo Cortellazzi csodás a naiv Nagg szerepében, s végül Hilary Summers énekli a meghatóan álmodozó Nellt.

(Ben Taffijn, Niuwe Noten)

 

Megjelent Wolf Péter Wolf-temperiertes Klavier című sorozata

2019. február 4.

Wolf-temperiertes Klavier modellje, miként a címből sejthető, Johann Sebastian Bach Das wohltemperirte Clavier című billentyűs sorozata. Wolf Péter 24 zongoradarabból álló gyűjteménye ennek megfelelően C-től H-ig az oktáv mind a tizenkét hangját használja a tételek alaphangnemeként (dúrban és mollban egyaránt). A bachi gyűjteménytől azonban megkülönbözteti, hogy fúgák nincsenek benne, csak szabad műfajú darabok: prelúdiumok. Vagy hogy Chopin nyomán a franciás elnevezést használjuk, prelűdök. Wolf Péter valójában sokkal erősebben kapcsolódik Chopinhez és a jórészt ő nyomán kialakult romantikus és 20. századi prelűd-hagyományhoz, mint közvetlenül Bachhoz, amennyiben etűdszerűen virtuóz, illetve elmélyült-érzelmes tételek egymást követő sorozatán keresztül járjuk be 24 hangnem világát, s az igényelt zongoratechnika is inkább idézi a romantika korát, semmint a barokkot.

Wolf Péter azt írja, amit hall és amit érez, és ez az alapállás valamennyi darabját meghatározza, függetlenül attól, hogy éppen milyen műfajban komponál. Az életműve pedig igencsak változatos. Zongoristának indult, a budapesti Zeneakadémián karvezetés szakra vették fel, diplomát azonban nem szerzett, ehelyett jazz- zongorázni tanult, időközben pedig magával sodorta a zenei élet, elsősorban a könnyűzenei: zenekarokban játszott, a háttérben vokálozott, hangfelvételeket mentett meg mint beugró zongorista. Komponált slágereket, slágerré vált filmzenéket, készített rengeteg hangszerelést – a Liszt Ferenc Kamarazenekar révén megismert Isaac Sternnek egy egész lemeznyi anyagot, amely a Sonynál jelent meg 1998-ban –, és írt számos „klasszikus” zenét is: zongoradarabokat, zenekari műveket, concertókat és így tovább. 2017-ben Artisjus Könnyűzenei Alkotói Életműdíjat kapott.

Zenéje intenzíven használ szinte mindent, ami akár a klasszikus hagyományból, akár a jazzből, akár a popzenéből alkalmazható az adott kontextusban. E tekintetben akár posztmodernnek is tekinthetnénk, csakhogy van valami, ami megkülönbözteti a második világháború utáni posztmodernektől. Utóbbiak is felszabadultan kannibalizáltak műveikben bármit a zenei múltból (és az éppen aktuális jelenből), de ezt mindig többértelmű, ravasz iróniával tették: az idézetszerűség soha nem volt kétséges, az idézet jelentése és esztétikai megítélése azonban igen. Wolf Péter poszt-posztmodern zenéje soha nem használ „idézőjelet”, ez a zene a szó legklasszikusabb értelmében komolyan veszi magát. Ha a 24 zongoradarabban Debussyre vagy Chopinre utal – hogy két olyan szerzőt említsek, akinek az alakját több szinten is megidézi –, boldogan merül alá az adott zenei világban, a stílusjáték mögött mindig érződik a mély tisztelet a megidézett zeneszerző iránt. És az érzelmileg túlcsorduló, könnyűzenei ihletésű tételek is mentesek az iróniától. Wolf Péter mélyen hisz abban, hogy a zene a fülnek szól és érzelmeket fejez ki, s mivel őszinte alkotóról van szó, aki nem hajlandó külső elvárásoknak megfelelni, kizárólag a saját feje (illetve füle, illetve szíve) után megy, zenéje is zavartalan otthonossággal lubickol az elmúlt évszázadok és napjaink zenei stílusaiban.

Wolf Péter hozzáértő keze nemcsak a kaleidoszkópszerű stíluskavalkádban való eligazodást könnyíti meg, hanem azért a rendkívül színes, olykor káprázatos virtuozitást igénylő zongoráznivalóért is kezeskedik, amely a Wolf-temperiertes Klaviernak legalább olyan fontos erénye, mint maguk a zenei gondolatok. Chopin és Debussy zongoratextúrái, Gershwin pianisztikus ötletei is fontos inspirációt jelenthettek a művek megírásakor, a valódi ihletforrás azonban minden bizonnyal a műveket először megszólaltató és lemezre játszó Balog József volt. (Fazekas Gergely)

Kurtág György operájának bemutatója a milánói Scalában

2018. december 5.

Leigh Melrose (Clov) és Frode Olsen (Hamm); fotó: Ruth Walz

November 15-én, a milanói Scalában mutatták  be Kurtág György operáját: Samuel Beckett: Fin de partie, scènes et monologues. A régóta várt operában Kurtág Beckett drámáját zenésítette meg, amelyet 1957-ben, Párizsban színházi előadásként látott először. A szövegkönyvet a zeneszerző állította össze, a színdarab szövegének körülbelül a felét felhasználva, szorosan követve a dráma menetét. 

Az ősbemutató szereplői Frode Olsen (Hamm), Leigh Melrose (Clov), Hilary Summers (Nell) és Leonardo Cortellazzi (Nagg) volt; a Scala zenekarát Markus Stenz irányította, az előadást Pierre Audi rendezte.

A produkció a Scala és a Holland Nemzeti Opera együttműködéseként jött létre, további előadásai Amszterdamban lesznek láthatók, 2019. március 6-án, 8-án és 10-én.

Leonardo Cortellazzi (Nagg), Leigh Melrose (Clov) és Frode Olsen (Hamm); fotó: Ruth Walz

Válogatás a nemzetközi sajtó reakcióiból:

A Fin de partie -- búcsú, nemcsak egy élettől, egy házasságtól, de egy egész kultúrától. Kurtág az utolsó képviselője az avantgárd zeneszerzők II. világháború alatt és után felnőtt nemzedékének, Boulez, Ligeti, Henze, Stockhausen, Schnittke generációjának. S ha a nagy zárójelenet elkendőzi is valamelyest -- hiszen e jelenet inkább azt mondja: a modernizmus mindig a távozás határán áll, mégis mindig velünk marad --, maga az opera, amit Kurtág a fiatal emberként Párizsban látott színműből készített, valójában búcsú mindettől. 

(Zachary Wolfe, The New York Times)

 

Az eredmény egy élet munkája előtti személyes tisztelgés. A részletekre való elmélyült figyelmet, amit Kurtág miniatür kompozícióiban mutat, fáradhatatlanul kiterjeszti az opera kétórányi időtartamára. Milliónyi zenekari szilánk színezi a francia szöveget, amelynek minden felett elsőbbsége van. A vikális szólamok csodálatosan kialakítottak (Kurtág és az énekesek éveken ál dolgoztak együtt) és mindvégig hangszeres támogatással kísért felolvasásként hatnak. 

(James Imam, Financial Times)

 

A külsőségekkel Kurtág persze sohasem törődött; a szakadék a partitúra és a bársonyzsöllyék közt inkább kiélesíti a hallgató hallását, és ezt ő odahaza alighanem így is remélte (Kurtágék nem tudtak elutazni a premierre). A partitúra érzelmi iránytűje sokféle irányba mutat: mélyen Kurtág saját életművébe, de visszafelé Monteverdi, Debussy és Alban Berg felé, sőt, a népies könnyűzene felé is (cimbalommal, harmonikával és más hangszerekkel) Pergamenvékony, de sosem eklektikus kézzel bánik Kurtág ezekkel a szín- és emlékárnyalatokkal, úgyhogy két szünetnélküli óra leteltével felfrissülve, mi több, felzaklatv lép ki a hallgató az éjszakába. 

(Christine Lemke-Matwey, Die Zeit)

 

Kurtág tömör zenéje két irányból is kiegészíti Beckett szövegét: Egyrészt valóban megszólaltatja a nyelvet, mindvégig hagyományos, helyenként áraszerűbe átcsapó énekléssel, és közben szokatlan finomsággal a francia eredeti szöveg hanglejtésére ügyelve. Másrészt a zene megragadja a színpadi történést is, vagyis Beckett valóságos pantomimmba átcsapó rendezői utasításait, amelyeket a hatalmas zenekar kifejezette filmszerű-illusztratív gesztusokká alakít át, anélkül, hogy képregénnyé rajzolná.

(Christian Wildhagen, Neue Zürcher Zeitung)

 

Kurtág józan aforista. Felvesz két darabkát a mindennapi nyomorúságból, összeüti őket, akár a tűzkövet, mire röviden felvillan egy sosem látott, titokzatos szikra, ami rögtön ki is húny. A „Fin de partie"-ban százával követik egymást sz ilyen szikrák. Ezek Kurtág kommentárjai a cselekményhez és a szereplőkhöz. Nem titkolják egymás közti rokonságukat, de Kurtág fantáziája olyan kimeríthetetlen, hogy nem fenyeget az ismétlés veszélye.

(Reinhard J. Brembeck, Süddeutsche Zeitung)

 

Kurtág Kurtágot ír. Nem vet új hangjegyeket a kottavonalakra, nem tágítja ki esztétikáját, nem nyit új forradalmi távlatokat az előadók előtt, hanem hűséges marad korábbi önmagához, a töredékesség poétikájához, a klasszikus zenei formák (időnként ironikus) átértelmezéséhez. Kurtág Kurtágot ír. De most n-edik hatványra növelve. És létrehoz egy mesterművet, az életmű célpontjaként, ahol egy egész élet zenei hitvallása legteljesebb kifejezését találja meg.

(Pierachille Dolfini, Avvenire)

 

Kurtág nem a téma kommentárjaként fogalmazza meg partitúráját, hanem a szöveget szóról szóra ellenpontozza zenéjével, úgyhogy a "legtisztább" üzenet az Epilógusban mutatkozik meg, amelynek ötven ütemnyi tiszta zenéje (többnyire halk, rejtélyes akkordok) összefoglalja az egész opera hangulatát.

(Luca Chierici, Il Corriere musicale)

Új CD Vajda Gergely klarinétra írt műveivel

2018. október 1.

Vajda Gergely három kompozíciója szerepel a Budapest Music Center Recordsnál megjelent új CD-n: a Klarinétszimfónia két klarinétre és zenekarra, az Alice Études klarinétra és vonósnégyesre, valamint a Persistent Dreams szólóklarinétra. A lemez megjelenése adott alkalmat arra, hogy Vajda Gergelyt kérdezzük sokoldalúságáról.

 

Klarinétművész, komponista, karmester – ezek a tevékenységek szerepelnek az életrajzában. Mi lenne ennek a három „k”-nak az elfogadható fontossági sorrendje?

Nem szeretném megbántani sem a karmestereket, sem a hangszeres előadókat, de úgy gondolom: a semmiből valamit alkotni – ez minden tevékenység csúcsa, ezzel juthat bármely emberi lény a legközelebb a Teremtéshez. Ha valakinek megvan az elhivatottsága arra, hogy zeneszerző legyen, akkor ennek kell a legfontosabbnak lennie az életében. Az előadók is azzal dolgoznak, amit a zeneszerzőktől kapnak. Gyakran vezénylem a saját műveimet, és olyankor megpróbálom lefordítani a zenémet a gyakorlat nyelvére, és így életre kelteni.

Az új CD-n klarinétra, illetve klarinétokra és más hangszerekre írott kompozíciók szerepelnek. Otthonosabb-e a saját, jól ismert hangszerére írni, mint más instrumentumokra?

Mindig előfordul, hogy eszembe jut a hangszerrel való fizikai kapcsolat, de nem hangszerrel a kezemben komponálok. Régebben, vagy huszonöt évvel ezelőtt, amikor Fényárnyék-remegés című első klarinétdarabomat írtam, akkor még kipróbáltam a dolgokat. Az újabb daraboknál azonban már nem, a számítógép előtt ülve dolgoztam. Ugyanakkor a fizikai kapcsolat emléke, a hangadás érzete biztosan jelen van, a klarinét esetében inkább, mint más hangszereknél.

Az Alice Études ellentmondásos darab: egyfelől minden tétel Lewis Carroll könyvének egy-egy jelenetéhez kapcsolódik, így a hallgató programzenére számítana. Másfelől azonban klarinétötösre írott etűdsorozat, ami látszólag távol esik az illusztrálástól. Hogyan lehetne meghatározni e két műfaji megközelítés viszonyát?

Az etűdök saját töprengéseim az Alice olvasása közben. Az egyes etűdökhöz a kottába beírt szövegek jelentették az ihletést, olyan ösztönzést, amiből valami zenei gondolat eredt. És innét kell nézni az etűd műfaját is: valami elindul, és a zeneszerző aztán kezd valamit ezzel az anyaggal. Az etűdöt itt tehát nem technikai értelemben kell érteni, inkább a klarinét és a vonósnégyes hangzásának különféle lehetőségeit tanulmányozom. Végigjátszottam a klasszikus klarinét-repertoárt és sok kortárs zenét is. Ennek alapján látja az ember, hogy például Schumann nemigen törődött a klarinét és az oboa hangzása közti különbséggel; a Fantasiestücke egyaránt játszható bármelyiken, sőt akár brácsán is. Más zeneszerzők azonban, mint Mozart vagy Brahms, valóban ráéreztek a klarinét lelkére. Mozartnak a hangszer rögtön egy hangzást jelentett, például operáiban is, ahol a klarinét vagy a basszetkürt egyes színpadi alakokhoz vagy karakterekhez kapcsolódik. Magam is ilyesmit próbáltam az Alice Études-ben. És mivel a klarinét érdekesen keveredik a különféle vonós hangszerekkel, de közben meg is őrzi saját jellegzetességeit, számomra a legizgalmasabb e hangzások minden etűdben eltérő keverése volt, miközben a kompozíció egységet is meg akartam őrizni.

Kurtág, Eötvös és fiatal magyar zeneszerzők művei Zürichben

2017. május 30.

A THReNSeMBle és Horváth Balázs (Felvégi Andrea felvétele)

Balogh Máté, Bella Máté, Tornyai Péter és Horváth Balázs zeneszerzői indulása sok szállal kötődik Eötvös Péterhez, aki mindannyiuk metora volt az elmúlt években. Nem véletlen ezért, hogy Eötvös az általa 2004-ben létrehozott Kortárszenei Alapítvány június 26-i zürichi hangversenyének műsorát nagyrészt e fiatal szerzők 2010-2016 között komponált műveiből állította össze. Balogh Máté Jam Quartet-je, Bella Máté Chuang Tzu álma, Tornyai Péter QuatreQuatuors című ensemble-darabjai svájci bemutatóként hangzanak fel, Horváth Balázs pikokosmos = millikosmos című műve pedig ősbemutatóként. A Tonhalle közönsége azonban valójában három generáció zenéjét hallhatja: Eötvös da capo (Mit Fragmenten aus W. A. Mozart’s Fragmenten) című darabjának svájci bemutatója mellett Kurtág György Brefs Messages című műve is felhangzik. A műsort Eötvös Péter maga vezényli a Kortárzenei Alapítvány rezidens együttese, a THReNSeMBle élén.

Frankfurti premierek - Tihanyi László és Vajda Gergely művei

2017. május 2.

Május 5-én magyar szerzők versenyműveiből összeállított műsort játszik a Frankfurti Rádió Szimfonikus zenekara. A hangverseny címe 'Eötvös Magyarországa', s része annak a hároméves együttműködésnek, melynek keretében Eötvös Péter kurátorként vesz részt a zenekar munkájában. A műsoron Sári József zenekari Concertino-ja és Eötvös Péter két klarinétra, harmonikára és vonósokra írott Levitation-ja mellett Tihanyi László brácsára és zenekarra írt Passacaglie-ja  és Vajda Gergely üstdobokra, dobfelszerelésre, nagydobra és zenekara írt Drums Drums Drums-a hangzik fel. Utóbbi két mű az elmúlt hetekben jelent meg az Editio Musica Budapest kiadásában. Vajda Gergely nemcsak zeneszerzőként szerepel a műsorban: karmesterként is most debütál a Frankfurti Rádió Zenekaránál. A hangversenyt 2017. május 16-án felvételről közvetíti a Hr2, a Frankfurti Rádió kulturális csatornája. 

Bővebben a hangversenyről

A Kurtág-házaspár Franco Buitoni Díja

2017. február 19.

Kurtág György 91. születésnapja alkalmából –  mely egyben Kurtág Mártával kötött házasságának 70. évfordulója – a londoni székhelyű Borletti Buitoni Alapítvány a házaspárt 30 000 Font értékű díjjal tüntette ki. Az alapítványt Franco Buitoni (1934-2016) és felesége, Ilaria hozta létre 2002-ben.

A díjat Ilaria Borletti Buitoni és az alapítvány kurátora, a neves zongoraművész Mitsuko Uchida adta át Budapesten. Közleményük szerint a mostani, Franco Buitoni emlékére kiadott, s róla elnevezett különdíjjal Kurtág György és Kurtág Márta rendkívüli zenészi életművét és életre szóló zenei szövetségét jutalmazták. 

Ilaria Borletti Buitoni ezekkel a szavakkal nyújtotta át az oklevelet: „Férjem, Franco múlt év augusztusában hunyt el. 2002-ben azért hoztuk létre a Borletti-Buitoni Alapítványt, hogy fiatal művészeknek segítsünk karrierjük elindításában. Kezdettől fogva élveztük Mitsuko Uchida támogatását, aki mindkettőnk jó barátja. Ezt a különleges díjat férjem egész életét átható zeneszeretetének és mecénási szerepének emlékére adjuk ki, s aligha van megfelelőbb személy, aki javaslatot tegyen a díjra érdemes művészekre, mint Mitsuko.”

Mitsuko Uchida mindezt azzal egészítette ki: „Intenzív, sötét, nem evilági és bensőséges; ezek a szavak jutnak eszembe, amikor Kurtág György zenéjére gondolok. Inspiráló és vadul őszinte, de mélységes szeretet is sugárzik a zenéjéből. Ez valószínűleg annak a különleges kapcsolatnak a megnyilvánulása is, mely őt Mártához köti. Mindenki tudja, mit is jelent ez, aki hallotta már Kurtágék négykezes zongorajátékát. Tudjuk, hogy Kurtág nagy zeneszerző, de Márta, a csodálatos zongorista mindig ott van mellette. Együtt élnek. Ezért kapja most Franco Buitoni díját Kurtág Márta és Kurtág György együtt. Megtiszteltetés számunkra, hogy e kettős ünnep – a 91. születésnap és házasságuk 70. évfordulója – alkalmából elfogadták ezt a díjat. Mindannyian szerencsések vagyunk, hogy ismerhetjük őket és zenéjüket, de számomra ez különösen nagy öröm.

A Borletti-Buitoni Alapítvány 2003-ban adta ki első díját, s azóta óta több mint 100 zenészt és együttest támogatott a világ minden táján.

A képen balról jobbra: Ilaria Borletti Buitoni, Kurtág Márta, Mitsuko Uchida, Kurtág György
Fotó: Hrotkó Bálint

Kurtág készülő Beckett-operájának első próbái

2017. január 31.

Kurtág György jelenlegi lakóhelyén, a Budapest Music Centerben az utóbbi hónapokban gyakori vendégek Fin de partie című operájának énekesei és zenei asszisztense, Arnaud Arbet. Az mű Milánói Scala-beli premierjét 2018-ra tervezik. Kurtág segít felkészülésben: magyarázza a szöveg jelentését, énekel, elmondja a hangok mögötti összefüggéseket, dinamikáról, artikulációról, hangsúlyokról beszél. Rendkívüli dolgokat és néha olyan titkokat mond el a zenészeknek a készülő műről, amelyeket csak tőle és feleségétől, Mártától lehet megtudni. Legutóbb február 20-án és 21-én a Hamm-ot alakító Frode Olsennel és a Clov-ot alakító Leigh Melrose-zal próbáltak, s e kétnapos munkáról film is készült. A próbákon ez alkalommal jelen volt Pierre Audi is.

A képeken: Kurtág Márta, Kurtág György, Arnaud Arbet, Pierre Audi, Leigh Melrose és Frode Olsen. (Fotók: EMB)

Pascal Dusapin Budapesten

2017. január 5.

Az Eötvös Péter Kortárs Zenei Alapítvány több szakaszból álló, különleges zenész színházi workshopot rendez DialogSzene címmel, melynek célja, hogy kortárs opera duettek írására inspirálja a fiatal szerzőket és bevezesse őket a zenés színházi művek létrejöttének folyamatába a librettó megszületésétől a produkció színre állításáig.

A workshop első szakaszában (február 8-13.) PASCAL DUSAPIN és EÖTVÖS PÉTER irányításával dolgoznak a résztvevők a beküldött szövegkönyveken és duett-jeleneteken. A befejezett kompozíciókból a professzorok öt jelenetet választanak ki, melyekhez a zeneszerzők további szakmai segítséget kapnak a színpadi próbák előtt.

A mesterkurzus második szakaszában (szeptember 4-15.) a kiválasztott öt jelenetet a Színház- és Filmművészeti Egyetem rendező szakos hallgatói állítják színpadra a Budapest Music Center Koncerttermében a Zeneakadémia opera szakos növendékeinek részvételével, Eötvös Péter és Vajda Gergely vezetésével.

A kurzust a jelenetek színpadi bemutatója zárja 2017. szeptember 15-én, a Budapest Music Centerben.

Lendvay Kamilló emlékére (1928-2016)

2016. december 2.

Életének 88. évében, 2016. november 30-án elhunyt Lendvay Kamilló zeneszerző, az 1950-es években pályáját kezdő magyar zeneszerző generáció egyik legjelentősebb képviselője.

Zeneszerzés- és karmesteri tanulmányait a budapesti Zeneakadémián Viski János és Somogyi László irányításával végezte. Pályájának kezdetén az állami Bábszínház, majd a Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének zenei vezetője, később pedig a Fővárosi Operettszínház karmestere és (1972-től) művészeti vezetője volt. 1972-től 1992-es nyugdíjba vonulásáig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen tanított, 1976-tól a zeneelmélet tanszéket vezette. Aktívan részt vett a zenei közéletben is: elnöke volt az Artisjusnak, a Magyar Zeneszerzők Egyesületének, több évtizeden keresztül lektorként működött a Magyar Rádióban.

Életműve színpadi, oratórikus, zenekari, kamara és szólóhangszeres műveket egyaránt magában foglal. Zenéjében fontos szerepet kapnak a klasszikus formák és műfajok. A 20. századi magyar mesterek zenéjéből leszűrt tapasztalatok sok humorral és számos groteszk elemmel keverednek műveiben.

Zenekari, oratórikus, kamara- és szóló hangszeres kompozícióinak jelentős része az Editio Musica Budapest gondozásában jelent meg: utolsóként ez év februárjában a szólóbrácsára készült Tanulmány.

Emlékét és művészi hagyatékát megőrizzük.

Dialógus Mozarttal – Új Eötvös zenekari mű bemutatója Salzburgban

2016. november 14.

"2014-ben, egy kiváló közös produkció után felkérést kaptam a salzburgi Mozarteumorchesteről, hogy írjak új művet az együttes megalakulásának 175. évfordulójára. Számomra ez megtiszteltetés volt, és egy 175 gyertyás torta helyett vidám darabot komponáltam Mozart dallamok felhasználásával, melyben gondoltam a zenekar virtuóz képességeire is. És a tejszínhab a tortán, hogy a bemutató éppen Salzburgban lesz!" – írta Eötvös Péter a Dialógus Mozarttal – Da capo zenekarra történetéről. Az új mű valójában a 2014-ben cimbalomra és kamaraegyüttesre komponált da capo (mit Fragmenten aus W. A. Mozarts Fragmenten) zenekari átirata. Bemutatójára 2016. december 15-én kerül sor, Mirga Gražinyte-Tyla vezényletével.

 „da capo” eredeti jelentése: térj vissza az elejére és indulj el újra. Ebben a műben azt jelenti, hogy a kezdő dallamból kibontakozik egy zenei folyamat, mely eljut valahová, de nem zárul le, hanem más módon, másik alapanyagból újra és újra elindul, kilenc szakaszon keresztül. A kiinduló dallamok Mozart vázlatfüzeteiből származnak, töredékek, téma-ötletek, melyek jelentős részéből nem lett - vagy nem a felvázolt alakban lett - befejezett kompozíció. Eötvös Péter ezeket a dallamokat a hallgató számára is jól észrevehetően megmutatja, de azonnal továbbfűzi, átalakítja őket. Mozart témái szinte azonnal felolvadnak a 18. században még ismeretlen összetételű kamaraegyüttesben. Bár a bécsi klasszika zenéjében járatos hallgató számára ismerősnek tűnhet számos zenei gesztus, ritmusképlet, akkordfűzés és dallamfordulat, mégis minden zenei eseményt olyannak hallunk, ahogyan Eötvös értelmezte és továbbgondolta őket. Mozart ötleteiből további ötletek születtek: meghökkentő játékok a konszonáns és disszonáns együtthangzásokkal, a különleges hangszín-felületek és izgalmas dallamok. Ezek azonban már túllépnek a stílusjátékokon, és nem Mozart, hanem Eötvös Péter zenei világába tartoznak – az ő saját gondolatai a Mozarttal folytatott párbeszédben. (Szitha Tünde)

ricordilab – Zeneszerzői program 2016-2019

2016. április 26.

A Ricordi Berlin zeneműkiadó Ricordilab néven új programot hirdetett fiatal zeneszerzők számára. E program célja, hogy öt kiemelkedő tehetségű fiatal zeneszerző számára lehetőséget teremtsenek a kiadóval való három éves együttműködésre. Az e célra felkért zsűri által kiválasztott műveket a Ricordi Berlin kiadja és nemzetközi promócióval segíti megismertetésüket, valamit támogatja a kiválasztott zeneszerzőket nemzetközi karrierjük elindításában.

A jelentkezés feltételeiről és a programról bővebben

Fesztivál a 90 éves Kurtág György tiszteletére Budapesten

2016. január 25.

Február 14-21 között a Budapest Music Center nagyszabású fesztivállal köszönti a 90. születésnapját ünneplő Kurtág Györgyöt. A hangversenyek betekintést adnak az életmű szinte minden részébe, a szóló- és kamaradaraboktól kezdve a kórusművekig és nagyzenekari kompozíciókig. Az eredeti Kurtág-művek mellett különleges különlegességként hallhatjuk a Játékok című zongoradarab-sorozat Olivier Cuendet által kamaraegyüttesre írt átiratait, az eredetileg vonósnégyesre és szintetizátorra komponált Zwiegespräch nagyzenekari változatát, egy kiadatlan vagy csak kevesek által ismert művekből összeállított programot, valamint Kurtág-pályatársak műveiből összeállított hommage koncertet is.

A fesztiválon fellépő magyar és külföldi szólisták legtöbbje Kurtág-tanítvány vagy műveinek nemzetközi hírű előadója: Kocsis Zoltán, Csalog Gábor, Keller András, Eötvös Péter, Zoltán Rácz, Natalia Zagorinskaya, Juliane Banse, Pierre-Laurent Aimard. A hangversenyeket kerekasztal beszélgetések, előadások egészítik ki, emellett sor kerül a Kocsis Zoltán számára Kurtág által összeállított kéziratos kottás füzet zenével illusztrált bemutatójára (melyet Kurtág születésnapja alkalmából ad ki az Editio Musica Budapest) és a szerző unokája, Kurtág Judit által egy évtizednyi felvételből összeállított dokumentumfilm vetítésére is.

A rendezvények fő helyszíne a BMC Koncertterme és könyvtára lesz, a szerző születésnapján február 19-én adott koncertre a Zeneakadémián, az előbb említett dokumentumfilm koncerttel egybekötött bemutatójára pedig a Művészetek Palotájában kerül sor.

Kurtág György kapta az egyik legértékesebb komolyzenei elismerést

2015. február 13.

Copyright by BBVAA spanyol központú BBVA nemzetközi bankhálózat alapítványa ebben az évben Kurtág Györgynek ítélte oda Tudás Határai elnevezésű kitüntetéseinek kortárszenei kategóriában adható díját. A zenei élet egyik legjelentősebb elismerésének számító négyszázezer euróval járó díjra a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem és a Széchenyi Művészeti Akadémia terjesztette fel a 89 éves zeneszerzőt. A nemzetközi zsűri döntését 2015. február 10-én hozták nyilvánosságra, az ünnepélyes díjátadás június 23-án volt Madridban. Az ünnepségek része volt az a díszhangverseny, melyen Ravel és Berlioz művei mellett Kurtág fiatalkori brácsára és zenekarra írt Movement című műve is felhangzott Philip Dukes és az Euskadi Szimfonikus Zenekar előadásában, Jun Märkl vezényletével.

Mint a zsűri kifejtette, a díjjal művészetének „egyedülálló expresszivitását” ismerték el, s zenéjének azokat az új dimenzióit, mely „nem a használt alapanyagban gyökerezik, hanem abban a szellemben, melynek legfontosabb forrása a szabadság, mellyel a zeneszerző saját belső világában egyéni nyelvvé alakítja ezeket az alapanyagokat, az ösztönösség és a reflexió, a formai szabályok és az expresszivitás közötti határok átszelésével.

A BBVA Alapítványt abban a meggyőződésben hozták létre, — világszínvonalú tudományos kutatások és művészi alkotótevékenységek támogatására—, hogy az emberiség jobb jövőjének a tudomány, a kultúra és a tudás a záloga. A Tudás Határai díjat 2008-ban alapították a legjelentősebb tudományos és technológia felfedezések elismerésére, valamint a művészi kreativitás legkifejezőbb formájának tekintett zene területén alkotók kitüntetésére. A kortárszenei díjat a korábbi években többek között Pierre Boulez, Salvatore Sciarrino, Helmut Lachenmann és Christobal Halffter vehette át.

Bővebb információ az alapítvány weboldalán érhető el.

Bella Máté új műve az EMB katalógusában - Bemutató Münchenben

2015. január 27.

Bella Máté új műve a Bajor Rádió Szimfonikus Zenekara Musica Viva hangversenysorozatának felkérésére született 2014-ben, ősbemutatója pedig 2015. február 20-án, a müncheni Herkulessaalban, a Musica Viva kortárs zenei hétvégéjén lesz Eötvös Péter vezényletével. A kiadás a Peter Eötvös Foundation Series című sorozat első darabja; ezt a sorozatot kiadónk az Alapítvány által felfedezett és támogatott fiatal tehetségek új kompozícióinak szenteli.
A darab címe a Léthére, a görög mitológiából ismert alvilági folyók egyikére utal. A szó jelentése: feledés; a holt lelkek tudniillik azért ittak a folyó vizéből, hogy elfeledjék világi életüket, amelynek emlékei megmérgeznék túlvilági életüket. A hagyomány szerint a Léthé egyszersmind az idő folyásának megtestesítője is, a létezés dinamikusan változó, áramló, mozgó közege.

Bella Máté kompozíciója ezt a szimbólumrendszert követve jeleníti meg zenében a mitikus folyó áramlását.
(Malina János)

A bemutatóról bővebben...

Nyolc invokáció - Ősbemutató és hangversenysorozat

2014. október 18.

Tihanyi László 2011-ben megjelent Nyolc invokáció a Hold fázisaihoz című brácsára és zongorára írt művét Kim Kashkashian és Nagy Péter mutatja be a firenzei Teatro della Pergola színpadán.  A mű magyarországi bemutatója  kilenc nappal később lesz a  budapesti Zeneakadémián, majd a darab jövő év tavaszán több helyen elhangzik Amerikában, többek között olyan patinás helyszíneken, mint a New York-i Morgan Könyvtár vagy a washingtoni Kongresszusi Könyvtár, ahol annak idején Bartók is hangversenyezett Szigeti Józseffel. 

Vajda János Requiemjének ősbemutatója május 10-én Debrecenben

2014. május 10.

Vokális zenéjével Vajda János (1949) jelentős elismerést vívott ki magának. A Mario és a varázsló, illetve a Leonce és Lena vezető helyet biztosít számára az utóbbi évtizedek magyar operakomponistái között. Latin nyelvű egyházi kompozíciói azonban ugyanolyan jelentékenyek; eddigi legkiemelkedőibb művei közé tartozik a Magnificat, a Pater noster és a Missa in H.

Vegyeskarra és orgonára komponált Requiemje 2012-ben keletkezett, ajánlása a bemutatón éneklő debreceni Canticum Novum Kamarakórusnak és karnagyuknak Török Ágnesnek szól. A nyolctételes darab különlegessége, hogy Mozarttal szemben – Fauré példáját követve – nem tartalmaz Offertoriumot; ezzel szemben a Lux Aeterna szakaszt Libera me és In Paradisum tétel követi. Faurétól eltérően Vajda megzenésítette viszont a drámai középkori verses Sequentiát, a Dies iraet. Ilyen eltéréseket a liturgia rugalmassága lehetővé tesz.

A mű hangterjedelmi és énektechnikai téren nem támaszt rendkívüli követelményeket; az intonáció tekintetében azonban hivatásos vagy legalábbis magas színvonalú amatőr kórus adottságaival számol. A zeneszerző egyébként nem csupán liturgiai szempontból rugalmas: az orgonajátékos a hangszer és a helyszín adottságaira való tekintettel módosíthat a kottában javasolt regisztráción; a szólószakaszok pedig ad libitum jellegűek abban az értelemben, hogy énekelhetik őket a kórus arra alkalmas tagjai, külső szólisták, vagy ilyenek hiányában a teljes szólam is.

Ami azonban a legfontosabb: a darab drámaisága és festőisége, a szöveg finomságainak kifejezésére fordított zeneszerzői figyelem, illetve a kivételes dallami invenció rendkívüli expresszivitást kölcsönöz a műnek. A zenei szövetek, hangzások, karakterek változatossága, a mű kiegyensúlyozott és mégis kontrasztokban gazdag felépítése, harmóniáinak érzékenysége pedig már első alkalommal nagy hatást gyakorol a hallgatóra.
(Malina János)

Nemzetközi zongoraverseny gyerekeknek Erdélyben

2014. április 23.
Kurtág György szülővárosában, Lugoson immár második alkalommal rendezik meg a Nemzetközi "Clara Peia" zongoraversenyt  5-13 éves gyerekek számára. A legjobb kortárzenei előadásért járó "Kurtág György különdíjat" - Játékok nyolc kötetét és lemezfelvételét -   Editio Musica Budapest és a Budapest Music Center közösen ajánlotta fel. 

Eötvös Péter új művének ősbemutatója május 6-án Portugáliában

2014. április 4.

A cimbalomra és kamaraegyüttesre írt da capo 2013-14 telén készült a portói Casa da Musica, a salzburgi Internationale Stiftung Mozarteum és a New World Symphony, America’s Orchestral Academy (Miami) felkérésére. A cimbalomszólót Lukács Miklós, magyar cimbalomművész játéka inspirálta.

Mint a darab alcíme (mit Fragmenten aus W. A. Mozarts Fragmenten, azaz: töredékekkel Mozart töredékeiből) jelzi, a kiinduló dallamok Mozart vázlatfüzeteiből származnak. Eötvös ezeket a dallamokat a hallgató számára is jól észrevehetően megmutatja, de azonnal továbbfűzi, átalakítja őket. Mozart témái feloldódnak a 18. században még ismeretlen összetételű kamaraegyüttesben, s a sok évszázadot átívelő zenei utazást különösen kalandossá teszi, hogy a szóló (melyet marimbán is el lehet játszani) olyan hangszeren szólal meg, melyeket a 18. században még nem használhattak.

A da capo bemutatójára a portói Casa da Musica nagytermében kerül sor. A szólót Lukács Miklós játssza, a Remix Együttest a zeneszerző vezényli. 

Bővebben a hangversenyről / Bővebben a műről

Dubrovay László Csellóversenyének ősbemutatója

2014. március 26.

A 2012-ben készült, Várdai István játéka inspirálta, az ajánlás is neki szól. A három tételes szerkezet és a tételek karakterei a klasszikus versenyművek mintáit követik, míg a tételek között átívelő tematikus kapcsolatok inkább a romantika idején keletkezett szimfonikus művek szerkesztési elveit tükrözik.  A bemutatóra március 29-én kerül sor a Zeneakadémia Nagytermében. A szólót Várdai István játssza, a Zuglói Filharmónia Zenekarát Vashegyi György vezényli. 

Bővebben itt olvashat a hangversenyről.

Horváth Balázs és Tihanyi László művei Bécsben és Poznanban

2014. március 19.

Az Ensemble arTrium (Steffi Mölle – fuvola, Odile Skarnes – brácsa, Aba-Nagy Zsuzsanna – hárfa) március 19-én a bécsi Alte Schmiede-ben szólaltatja meg Horvátha Balázs Szimmetria-Aszimmetria című művét.

A hangverseny teljes programja itt.

Március 22-én a Horváth Balázs Waiting for... és Tihanyi László Summer Music című művei először hangzanak el Lengyelországban a THReNSeMBle és Horváth Balázs előadásában a poznani 43. Poznańska wiosna muzyczna, Poznań Fesztiválon. Az együttes emellett Dargay Marcell, Tornyai Péter, Rafal Zapala és Pierre Boulez műveit játssza a hangversenyen. 

A fesztiválról és a hangversenyről több információ itt.

Hangverseny Eötvös Péter és Vidovszky László 70. születésnapja tiszteletére

2014. január 20.

Eötvös Péter január 2-án ünnepelte, Vidovszky László február 25-én ünnepli 70. születésnapját. 

A két zeneszerző pályája nemcsak tanulóéveik és pályakezdésük egybeesése miatt érintkezik több ponton, hanem a budapesti Új Zenei Stúdióban végzett közös munka, barátságuk és közös barátaik miatt is. 

Az március 30-i hangversenyén (Budapest Music Center) Eötvös Pétertől a fuvolára és kamaraegyüttesre készült Shadows (1996) Vidovszky Lászlótól a zongorára és vonósnégyesre komponált Reverb (2011) hangzik el. A műsorban emellett két olyan mű (Stockhausen: Schlagtrio és Messiaen: Un vitrail et des oiseaux) magyarországi bemutatójára is sor kerül, melyek szerzői fontos szerepet játszottak számukra pályájuk indulásakor. Az UMZE Együttest Rácz Zoltán vezényli.

Kurtág Troussova-dalciklusa tananyag lett

2014. január 20.
Az idei téli szemeszter során a Hochschule für Musik und Darstellende Kunst Stuttgart operatanszakának tananyaga Kurtág György Megboldogult R. V. Truszova üzenetei  című dalciklusa és Alexander von Zemlinsky Der Zwerg című kamaraoperája volt. A félév lezárásaként a két művet a Wilhelma Theater színpadán február 8 és 16 között öt nyilvános előadáson szólaltatják meg. Kurtág művében a főszereplő szólamát a mű három részének megfelelően szétosztva adják elő a hallgatók. A dalciklus köré szőtt színpadi történet a zenében és a versekben megszólaló szenvedélyt, hiábavaló vágyakozást és a reménytelenségét helyezi középpontjába. A hangszeres szólamokat a főiskola kamaraegyüttese játssza. 
Az előadásról itt olvashat részletesebben.

Szokolay Sándor halálára

2013. december 16.

A Zeneakadémia ArchívumábólÉletének 83. évében, 2013. december 8-án elhunyt Szokolay Sándor zeneszerző. Családtagjai, tanítványai és tisztelői  2013. december 21-én Sopronban vesznek tőle végső búcsút a soproni evangélikus templomban és a soproni evangélikus temetőben.

Szokolay Sándor 1931. március 30-án született Kunágotán. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Szabó Ferenctől és Farkas Ferenctől tanult zeneszerzést 1950-57 között. Tanulmányaival párhuzamosan szolfézst tanított a Fővárosi Zeneiskola Szervezet keretében. 1955-től 1961-ig a Magyar Rádió zenei szerkesztőjeként dolgozott, ezt követően néhány évig független művészként dolgozott. 1966-tól 1994-es nyugdíjba vonulásáig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem zeneszerzés-, ellenpont- és prozódiatanára volt. 1977 és 1988 között a Magyar Televízió zenei lektori tisztét is betöltötte. Számos szervezetben vállalt aktív szerepet, köztük a Magyar Kodály Társaságban, a Magyar Zenei Kamarában, a Nemzeti Alapítványban és a Magyar Rádió Alapítványban.

A vokális és drámai művekben Szokolay gyorsan megtalálta sajátos területét. A tűz márciusa című oratóriumával (1957-58) látványos sikert aratott. Más műveiben a népi hagyományok iránti határozott affinitása mutatkozott meg. Ezekben a darabokban, noha nem távolodott el túlságosan a magyar nemzeti hangütéstől, egyes afrikai népek ösztönös kifejezésmódja és eksztatikus ritmusai is megjelentek, s így olyan személyes stílust hozott létre, amely bizonyos fokig Bartók, Stravinsky és Orff műveire emlékeztet. 
Mindez azonban csupán előkészületet jelentett számára egy nagyszabású operai vállalkozáshoz, a Lorca drámájára komponált Vérnászhoz (1962-64). Az opera később is megkülönböztetett szerepet töltött be Szokolay munkásságában. Az új színpadi műveket elválasztó időszakokban a hangszeres darabok mellett több oratórium és kórusmű is született műhelyében. A 80-as évektől kezdve stílusa átalakult: még szívesebben merített a népzenéből és a gregoriánból, visszatért a tonalitáshoz, zenéje dallamosabbá vált, miközben továbbra is gazdagon díszített vokális szólamokat komponált. Utolsó alkotókorszakában a kísérletezés helyét a koncentráció és az összegezés vette át. A 90-es évek végéig három szimfóniát is írt, s életművét ezáltal újabb műfajjal gazdagította.

Szokolay Sándor zenekari-, kórus- és kamaraműveinek jelentős része kiadónk gondozásában jelent meg, s művei fontos részét képezik pedagógiai kiadványainknak is.

Kurtág-hangverseny és ünnepélyes díjátadás Londonban

2013. december 7.

John Gilhooly, a Royal Philharmonic Sociaty elnöke zenetörténeti jelentőségű eseménynek nevezte Kurtág György és Kurtág Márta londoni hangversenyét, melyre december 1-jén került sor a Queen Elizabeth Hallban. A két részből álló műsorban elsőként Hiromi Kikuchi szólaltatta meg a szólóhegedűre komponált s neki dedikált nyolctételes Hipartitát, a szünet után pedig Kurtág Márta és Kurtág György játszott válogatást a Játékok szóló- és négykezes zongoradarabjaiból, valamint Kurtág Bach-átirataiból. E megszakítás nélkül játszott „megkomponált” műsorban nagy jelentőséget kaptak azok a művek, melyek eredetileg kollégáknak, barátoknak szánt tiszteletadásként, ajándékokként, hangokban megfogalmazott üzenetekként készültek. A Kurtág házaspár szordinált pianínón játszott, melynek hangját csak éppen annyira erősítették fel, hogy a zsúfolásig telt 900 személyes teremben mindenki átérezze a halk hangok intenzitását, s beléphessen abba a varázslatos világba, mely a két rendkívüli zenész játékának köszönhetően feltárult. Előadásukat – majd a ráadásként játszott négykezes Schumann-művet – álló ovációval ünnepelte a közönség.

Kurtág György ezután vette át a 200 éve alapított Royal Philharmonic Society aranymedálját, mellyel 143 éve – Beethoven születésének 100. évfordulója óta – a zenei világ legjelentősebb alkotóit és előadóművészeit ismerik el. A kortárs zene a társaság alapítása óta megkülönböztetett figyelmet kap, melynek köszönhetően számos jelentős mű (mint Beethoven 9. szimfóniája is) az RPS megrendelésére készült. A korábbi díjazottak között Brahms, Britten, Sibelius, Walton, Prokofjev, Rachmaninov, Richard Strauss, Stravinsky, Messiaen, Lutosławski és Ligeti György is megtalálható. Az aranymedállal nemcsak Kurtág zeneszerzői életművét, hanem előadóművészi és tanári tevékenységét is jutalmazták. A medál átvételekor Kurtág rövid köszönet után zenével válaszolt: Mártával Mozart G-dúr négykezes zongoravariációit (K.501) játszotta, s előadásukat a közönség a korábbiakhoz hasonló ünnepléssel fogadta. 

Kurtág mű a Berlini Filharmonikusok ünnepi hangversényén

2013. október 17.
Ötven évvel ezelőtt adták át a Hans Scharoun által tervezett Berlini Filharmónia egyedi formájú termeiről híres hangversenyközpontját. Az évfordulót olyan gála-hangversennyel ünneplik október 20-án, melynek műsorát a hangzó teret különleges módon kitöltő kompozíciókból állították össze. Giovanni Gabrieli, Beethoven, Vaughan Williams és Berlioz híres „térzenéi” valamint Wolfgang Rihm egy erre az alkalomra komponált művének ősbemutatója mellett Kurtág György  …quasi una fantasia … op. 27. no.1 című zongoraversenye is megszólal, melyben a zongoraszólamot kísérő kamaraegyüttes a terem különböző pontjain elhelyezve játszik. Az est szólistája Mitsuko Uchida, a Berlini Filharmonikusokat az együttes vezető karmestere Sir Simon Rattle vezényli.

Jeney Zoltán szerzői estjei Svédországban

2013. október 17.
Az idén 23 alkalommal megrendezett Boras-i Ny Musik Festival két hangversennyel köszönti a 70 éves Jeney Zoltánt. November 7-én a zeneszerző saját zongoradarabjait játssza (Endgame; Movements of the Eye; maunderin tongue in a pounderin jowl), november 10-én az e. e. cummings versei nyomán készült something-sorozatból a 25 vonóshangszerre komponált somethig round és a something like, valamint a something lost (for prepared piano), és a something found (piano, harmonium and chamber ensemble) szólal meg. Mindkét hangversenyre a város 13. századi Caroli templomában kerül sor.

Kocsár, Láng, Dubrovay, Jeney - Évfordulók és bemutatók - Korunk Zenéje 2013

2013. szeptember 16.

Az idén 39. alkalommal megrendezett budapesti Korunk Zenéje fesztivál programja lengyel és magyar zeneszerzők évfordulóit állítja középpontjába. A 100 éve született Witold Lutosławski és 90 éve született Ligeti György mellett az idén 80. születésnapját ünneplő Krzysztof Penderecki, Henryk Górecki, a 80 éves Kocsár Miklós és Láng István, a 70 éves Dubrovay László és Jeney Zoltán művei szólalnak meg, egy részük magyarországi bemutatóként, vagy ősbemutatóként. Ligeti György műveit (és neki ajánlott kompozíciókat) a Qaartsiluni Ensemble és a Rondino Kamarazenekar hangversenyén lehet meghallgatni, Kocsár Miklós régebbi és új kórusműveit az Angelica Leánykar adja elő, Láng István művei az EAR Együttes koncertjén hangzanak fel. Dubrovay Lászlót teljes zenekari esttel köszöntik, melyen a MÁV Szimfonikus zenekar a Tavaszi szimfóniát és a kiadónk gondozásában most megjelent Második hegedűversenyt mutatja be. Jeney Zoltán szerzői estjét szóló- és kamaraművekből állították össze, melyeket a zeneszerző a pályáját meghatározó fontos személyiségeknek és alkotótársaknak ajánlott. Ilyen a Tandori Dezső versei nyomán készült Herakleitosz-sorozat, a Meditazione sur un tema di Petrassi című zongoradarab, és a cimbalomra komponált Farewell to György Ligeti. A hangversenyen bemutatóként szólal meg a nemrégiben befejezett Agónia című dalciklus Petri György verseire.

Korunk Zenéje, 2013. október 1-13. A műsorokról bővebben

Hangversenyek a 100 éve született Dávid Gyula emlékére

2013. május 4.
Dávid Gyula, a Bartókot és Kodályt követő magyar zeneszerző nemzedék egyik legjelesebb képviselője 1913. május 6-án született. Sokoldalú és gazdag életműve – melynek jelentős része kiadónk gondozásában jelent meg – méltán aratott átütő sikereket a 2. világháború utáni évtizedekben, Brácsaversenye ma is gyakran elhangzik. Születésének centenáriuma alkalmat ad arra, hogy újra felfedezzük zenéjét, mely a halála óta eltelt 36 év alatt kevesebb figyelmet kapott. Május 2-án a Régi Zeneakadémián, 5-én a FUGA Építészeti Központban, 9-én az Óbudai Társaskörben szólalnak meg kamaraművei, 4-én Visegrádi Művelődési Házban kiállítással emlékeznek rá.
 

Zenetudományi konferencia a 70 éves Jeney Zoltán tiszteletére

2013. március 11.

Az MTA BTK Zenetudományi Intézet 21. Századi Magyar Zenei Archívuma és Kutatócsoportja konferenciát szervez Jeney Zoltán 70. születésnapja alkalmából 2013. március 14-én. Délelőtt 10 órától Kovács Sándor, Molnár Szabolcs, Dalos Anna, Szitha Tünde, Déri Balázs és Farkas Zoltán előadásai hangzanak el a komponista műveiről és az Új Zenei Stúdió történetéről. A konferenciát délután fél 3-tól Jeney Zoltán kamaraműveiből összeállított hangverseny zárja.

 

Meghívó és részletes program

Kurtág- és Ligeti-művek Kim Kashkashian Grammy-díjjal kitüntetett albumán

2013. február 15.
A legjobb komolyzenei hangszeres szóló kategóriában Grammy-díjat nyert Kim Kashkashian örmény-amerikai brácsaművész Music for Viola című albuma.
A díjazott albumon Ligetitől az 1991 és 1994 között Brácsa szólószonáta hallható, Kurtágtól pedig a szóló brácsára írt Jelek, játékok, üzenetek címmel megjelent kompozíciókból szólal meg egy reprezentatív válogatás. A CD műsorát 2011 májusában rögzítették.
Kim Kashkashian az elmúlt 20 évben nagyrészt a kortárs zenének, többek között Kurtág és Ligeti műveinek szentelte munkásságát.  Előadásában figyelemre méltóan bontja ki a kompozíciós szerkezet és a hangi árnyalatok egységét. Wolfgang Sandner szerint rendkívül egyéni látásmóddal interpretálja mindkét mester zenéjét, különösen azáltal, hogy felhívja a figyelmet Kurtág és barátja, Ligeti hangzásvilága közötti különös kapcsolatra. Kashkashian az expresszív és technikailag is nagy kihívást támasztó kíséret nélkül írott brácsaműveken keresztül – mint egy másik méltatója Josua Koshman írja – „egymás mellé helyezi Kurtág aforisztikus tömörségű és Ligeti bőbeszédűbb és játékosabb stílusát".
A Kurtág-művek az Editio Musica Budapest gondozásában jelentek meg.
 
 

Kurtág György Wihuri Sibelius-díja

2012. október 17.

Az finnországi Wihuri Alapítvány idén Kurtág Györgynek ítélte oda az 1953-ban létrehozott, elsőként Jean Sibeliusnak adományozott, s később róla elnevezett zeneszerzői díját. A kitüntetés nemzetközi rangját az elmúlt hat évtized során kitüntetettek névsora mutatja: Jean Sibelius, Paul Hindemith, Dmitrij Sosztakovics, Igor Stravinsky, Benjamin Britten, Erik Bergman, Usko Meriläinen, Einojuhani Rautavaara, Olivier Messiaen, Witold Lutoslawski, Joonas Kokkonen, Krzysztof Penderecki, Aulis Sallinen, Ligeti György, Magnus Lindberg, Per Nørgård, Kaija Saariaho.

Az alapítvány tudományos díját idén a bio-közgazdaság nemzetközi hírű finn kutatója Merja Pentttilä kapta.

A díjat ünnepélyes keretek között adták át 2012. október 9-én a Finlandia Teremben, ahol többek között Kurtág György Négy Akhmatova-költeménye is elhangzott a finn Avanti! Együttes, Anu Komsi előadásában, Olivier Cuendet vezényletével.
 

Kamaraopera Műhely zeneszerzőknek Sławomir Mrożek „Nyílt tengeren” című drámájából

2012. október 17.

Az Eötvös Péter Kortárszenei Alapítvány Kamaraopera workshopot szervez fiatal zeneszerzők számára 2013-ban Sławomir Mrożek „Nyílt tengeren” című egyfelvonásos abszurd drámájából olyan kamaraopera közös létrehozására, amely a modern kor meghatározó jelenségeit (az elidegenedés, a hatalommal való visszaélés, a konformitás és a szabadság határainak kérdését) egyetlen groteszk élethelyzetben sűríti össze, s amelyben a rész és az egész problematikája a forma és a technika lehetőségeiben is visszatükröződik.

2013 áprilisában a jelentkezők Eötvös Péter és Luca Francesconi által vezetett négynapos workshopon vesznek részt, melyben librettó, a dramaturgia és a kompozíciós technika speciális megoldási lehetőségeit tekintik át. A három énekesre és a hozzájuk társított négy hangszerre írandó kamaraopera egyes karaktereit más-más zeneszerző komponálja meg, az Almási-Tóth András által írt librettó módosítása nélkül, a workshopon történt egyeztetések és felosztások szerint. Megközelítőleg egy hónap áll majd rendelkezésre az önálló munkára és az asszisztens professzorral, Horváth Balázzsal való folyamatos konzultációt követően a kompozíciós vázlatok beküldésére. Májusban hat zeneszerzőt választanak ki, akik augusztus végéig véglegesítik szerzeményeiket.

A művet az Editio Musica Budapest adja ki, bemutatóját 2013. december 19-re tartják a Budapest Music Center új épületének koncerttermében,  Eötvös Péter irányításával Hsiao-Lin Liao vezényletével. A produkciót 2014-ben több európai városban, így pl. Párizsban, Milánóban, Brüsszelben és Rigában is bemutatják. A workshopot és az előadásokat az Art Mentor Foundation Luzerne és az Ulysses Network támogatja.
 

Kurtág Márta és Kurtág György négykezes hangversenye Párizsban

2012. október 5.
 
A Cité de la Musique Bach-Kurtág fesztiváljának kiemelkedő eseménye volt Kurtág Márta és Kurtág György hangversenye, melynek műsorán válogatás hangzott el a Játékok-sorozat régebbi és legújabb szóló- és négykezes darabjaiból, valamint Kurtág György Bach-átirataiból. A hangverseny videófelvétele megnézhető és meghallgatható a Cité de la Musique honlapján 2013. január 22-ig.
 

BACH/KURTÁG - GYÖRGY KURTÁG, LE JEU DE LA MUSIQUE - Hangversenyek, konferencia és mesterkurzus Párizsban

2012. szeptember 2.
Kurtág György műveiben a hagyomány nemcsak feldolgozott vagy beépített tapasztalat, hanem sokkal több annál: állandó és gyakran a címekben is vállalt inspiráció, mely saját hangjával és egyéniségével együtt avatta zenéjét mára a kortárs zene klasszikusává.
Szeptember 19 és 26 között a párizsi Cité de la Musique egy héten keresztül hang-versenyekkel, zenetudományi előadások-kal ad betekintést mindenekelőtt  Kurtág és Bach zenéje közötti kapcsolatokba, de e portré mögött a háttérben megjelenik Schumann, Webern és Bartók arca is. Az Ensemble Intercontemporain, a Keller Vonósnégyes, a Wiener Klaviertrio és Pierre-Laurent Aimard hangversenyei mellett a fesztivált a zeneszerző személyes jelenléte is különlegessé teszi. Kurtág feleségével, Mártával együtt játszik válogatást a Játékok szóló- és négykezes tételeiből és saját Bach átirataiból, valamint mesterkurzust tart, ahol Beethoven és Bartók vonósnégyeseit fiatal művészeknek tanítja.

Magyar kamaraművek a németországi Kemptenben

2012. szeptember 2.
Ezen az őszön Tihanyi László a 7. Kempteni Nemzetközi Kamarazenei Fesztivál zeneszerző vendége. Az egyhetes hangversenysorozat keretében négy műve hangzik el, köztük a fesztivál felkérésére zongorára és vonósnégyesre komponált Rundherum ősbemutatója is.
A cím a hangszerek és kottapultok színpadi elhelyezésére és a játékosok mozgására utal.
Tihanyi, akinek eddigi művei között kevés olyan akad, mely a hagyományos kamarazenei együttesekre készült, most sem klasszikus-romantikus zongorás kvintettet írt. A zongorista és a vonósnégyes tagjai ütőhangszereken és szájharmonikákon is játszanak.
Kemptenben minden évben más ország kamara-zenéjére irányul a reflektorfény, főleg 20. századi és kortárs művek szólalnak meg vagy kuriózumok a korábbi korszakokból. Idén magyar művekből hangzik fel gazdag válogatás, mely 22 zeneszerző – köztük Liszt, Bartók, Kodály, Dohnányi, Weiner Leó, Seiber Mátyás, Farkas Ferenc, Kurtág György, Ligeti György, Ránki György, Veress Sándor, Orbán György, Kocsár Miklós, Eötvös Péter, Sáry László, Jeney Zoltán, Tihanyi László és mások – művein keresztül mutatja be a magyar kamarazene hagyományait és modern formáit.

Zwiegespräch új zenekari változatban - budapesti ősbemutató

2012. május 5.
„Nyolcadik éve dolgozunk rajta, és talán nem is fogjuk sohasem befejezni, hiszen arról is szól, hogyan folytatódik közöttünk a párbeszéd.” – írta ifj. Kurtág György az édesapjával közösen komponált Zwiegespräch-ről 2007-ben. Az eredetileg vonósnégyesre és szintetizátorra készült darab különleges együttműködés eredménye: párbeszéd két különböző művész, két generáció, két különböző hang – a hagyomány és az új technológia – között.
A svájci karmester OLIVIER CUENDET 2011-ben kamaraegyüttesre hangszerelte a vonósnégyes szólamait (ez a változat több alkalommal is elhangzott együttese, az Ensemble baBel és ifj. Kurtág György közreműködésével), majd nemrégiben négy tételből zenekari változatot is készített. A Tears, Love Song, Müezzin és Solace új alakját május 16-án mutatja be a MÁV Szimfonikus Zenekar és ifj. Kurtág György, Takács-Nagy Gábor vezényletével.
 

Két képzeletbeli párbeszéd - Tihanyi László művének ősbemutatója Moszkvában

2012. január 27.

A moszkvai Csajkovszkij konzerva-tórium kortárszenei központja hangversenysorozatot rendezett "Európa az oroszok szemével. Oroszország az európaiak szemével" címmel. A kilencedik, s egyben befejező koncertet az orosz és magyar zene kapcsolatának szentelték. Denisov, Ustvolskaya, Bartók, Ligeti és Kurtág szóló- és kamaraművei mellett két bemutató, Nikolay Khrust és Tihanyi László erre az alkalomra rendelt egy-egy műve is elhangzik február 9-én a Konzervatórium Rachmaninov termében. Tihanyi nemrég befejezett Két képzeletbeli párbeszéd-jét a Moszkvai Új Zenei Stúdió Kamaraegyüttese szólaltatja meg Igor Dronov vezényletével.

A zeneszerző így írt a mű keletkezéséről a hangverseny műsorfüzetébe: "Amikor Vladimir Tarnopolski, a Moszkvai Új Zenei Stúdió vezetője felkért, hogy komponáljak egy művet számukra, arra késztetett, hogy elgondolkodjam arról, vajon milyen is a viszonyom az orosz kultúrához. Rájöttem, hogy nemcsak az orosz zene hatott rám nagyon erősen, hanem az irodalom, a képzőművészet és a film is. Végül úgy döntöttem, hogy olyan darabot írok, melyben képzeletbeli párbeszédeket folytatok két rendkívüli filmrendezővel, Eisensteinnel és Tarkovszkijjal. Zenei eszközeimmel saját gondolataimat fogalmaztam meg az ő képekben megfogalmazott látomásaikról és megpróbáltam hozzájuk kapcsolatokat teremteni.”

Lendvay-bemutató Amerikában

2012. január 5.
Útlevél Magyarországra a címe annak a műsornak, melyet a North Carolina Symphony Orchestra játszik Chapel Hillben és Raleigh-ben (SARAH HICKS vezényletével) január 12-14-én. A koncertek műsorát olyan műveből állították össze, melyek legfontosabb insprirációs forrása a magyar népzene volt. Bartók, Kodály, Ravel művei mellett Lendvay Kamilló cimbalomra és zenekarra komponált Concerto semplice című darabja is felhangzik, melynek szólóját a jelenleg Raleigh-ben élő BERÉNYI PETRA szólaltatja meg, aki elkötelezett előadója a kortárs cimbalom repertoárnak.
A cimbalom jelentős szerepet tölt be a 83 éves Lendvay Kamilló életművében: szóló-, kamara- és concertáló hangszerként egyaránt megjelenik.
 

KURTÁG - Amerikai premier a Los Angeles-i Monday Evening Concerts sorozatban

2011. november 29.

December 5-én Kurtág György Samuel Beckett szövegeire komponált … pas à pas … nulle part, op. 36 című dalciklusát adják elő a Colburn Zeneakadémián. A koncert előtti napon a zeneszerző életéről és műveiről készült filmvetítés is lesz, valamint beszélgetés a művet éneklő Nicholas Isherwooddal, aki ez alkalommal Kurtág Hölderlin szövegekre készült dalciklusát is megszólaltatja.

Samuel Beckett versei és szövegei a 90-es évek eleje óta jelentenek inspirációt az idén 85 éves Kurtág számára. A …pas à pas … dalciklust 1998-ban fejezte be, s most készülő operája is Beckett-művön, a Fin de partie-n (A játszma vége) alapul.

http://www.mondayeveningconcerts.org

... sospiri, gemiti ...; ... gemiti, sospiri ...; Ombres - Kurtág ősbemutatók a FUGÁban

2011. november 28.

A FUGA Budapesti Építészeti Központ Tér/Zene sorozatának december 4-i hangversenyén három rövid viola da gambára készült darab ősbemutatójára kerül sor, melyet Kurtág György 2008-ban és 2011-ben komponált a francia Joël Dehais reumatológus professzornak (gamba és viola d'amore játékosnak) szóló ajánlással. A műveket Kallai Nóra szólaltatja meg.

A hangverseny a viola da gamba magyar kortárs repertoárjából ad ízelítőt: Kurtág és Sáry László és Soós András művei mellett fiatal zeneszerzők – Váczi Dániel, Tornyai Péter, Zombola Péter, Stollár Xénia és Sztojanov Georgi – gambára írt legújabb szóló- és kamaradarabjai is felhangzanak.
 
 

“Centre and Periphery, Roots and Exile” - Tanulmánykötet ANHALT ISTVÁN, KURTÁG GYÖRGY és VERESS SÁNDOR művészetéről

2011. november 27.
A könyvben szereplő 20 tanulmány – a három magyar zeneszerző műveiből kiindulva - azt vizsgálja, hogyan hat az eredeti környezet és a környezetváltozás a nyugati zenekultúrában születő művek alkotó és interpretációs mechanizmusaira. Bár mindhárom zeneszerző Magyarországon született és tanult, pályájuk jelentősen eltérő ösvényeken haladt: Kurtág (1926–) egészen a 90-es évek második feléig Magyarországon élt, Anhalt (1919–) 1946-ban Kanadába, Veress (1907–92) pedig 1948-ban Svájcba emigrált. Különböző nemzetiségű zenetörténészek sokféle szempont szerint elemzik azokat a jelentős hatásokat, melyet a három tanárként is jelentős zeneszerző személyisége és művészete gyakorolt volt (és ma is gyakorol) eredeti és választott új környezetére.

Kurtág ősbemutató Genfben - Brefs Messages, op. 47

2011. október 20.

Kurtág György kilenc hangszerre készült új kompozícióját a svájci Ensemble Contrechamps fogja bemutatni november 1-jén, a vonósnégyesre írt Officium breve in memoriam Andreae Szervánszky, valamint Veress Sándor és a svájci zeneszerző, Roland Moser művei mellett.  A Brefs Messages op. 47 a Contrechamps megrendelésére készült és ajánlása is az együttesnek  és a bemutató karmesterének, Olivier Cuendet-nek szól. Első tétele (Fanfare) Cuendet számára készült, a második (Versetto: Temptavit Deus Abraham - apokrif organum) címzettje a nemrégiben elhunyt zenetörténész-karnagy Dobszay László. Kurtág más műveihez hasonlóan, a harmadik és a negyedik tétel korábbi hangszeres művek kamaraegyüttesre hangszerelt változata: az előbbi  (Ligatura Y) eredetileg a zongorára készült Játékok sorozatban szerepelt , a második (Bornemisza: Az hit …) a Bornemisza Péter mondásai, op. 7 része volt . Kurtág tervei szerint a ciklus a későbbiekben további tételekkel fog bővülni.

A JÁTÉKOK és a ZWIEGESPRÄCH új hangszerelésben

2011. szeptember 24.

Október 21-én a lausanne-i Ensemble Babel Kurtág György és ifj. Kurtág György műveit játssza Budapesten. A műsor címe „Talált és kitalált tárgyak”, mely a Kurtág György művészetének egyik központi gondolatára, a körülöttünk lévő tárgyi és hangzó világból és a zenetörténetből származó inspirációkra utal.

A koncert másik fő gondolata a két különböző utakon járó zeneszerző – apa és fiú - együttműködése, melynek egyik fő eredménye a vonósnégyesre és szintetizátorra közösen komponált Zwiegespräch. A mű keletkezéséről ifj Kurtág György így írt 2007-ben:

„A munka során lett nyilvánvaló számomra, apámmal mennyire másképpen gondolkozunk. Az, hogy egyáltalán nem ugyanazt halljuk, kezdetben félreértésekre adott okot, de amikor rájöttünk erre, már meg tudtuk egymástól kérdezni: te mit hallasz?
Szétválaszthatatlan, ki mit csinált a darabban, amely előadásról előadásra változik; ma már nincs egyetlen közös hangja sem az első koncerten elhangzottakkal. Nyolcadik éve dolgozunk rajta, és talán nem is fogjuk sohasem befejezni, hiszen arról is szól, hogyan folytatódik közöttünk a párbeszéd.”

A budapesti koncerten a két Kurtághoz egy harmadik zeneszerző is csatlakozik: a Játékok eredetileg zongorára komponált darabjai és a Zwiegespräch kamaraegyüttesen szólal meg, az Ensemble Babel művészeti vezetője, Olivier Cuendet hangszerelésében.

http://babelensemble.ch/

http://www.youtube.com/watch?v=pqfKGlRvddg

Varga Bálint András "Három kérdés…"- könyve angol nyelven

2011. szeptember 23.
Huszonöt évvel a magyar kiadás után angol nyelven is megjelent a nemzetközi kortárszenei világban jól ismert promóciós szakember (az Editio Musica Budapest, majd az Universal Wien promóciós vezetője) ma már dokumentum értékű könyve. Varga Bálint András a huszadik század második felében és napjainkban alkotó legjelentősebb zeneszerzőinek tette fel kérdéseit, melyek a komponálást befolyásoló inspirációkra és az egyéni stílus kialakítására vonatkoznak. A kötetben Boulez, Cage, Ligeti, Reich, Stockhausen and Wolff válaszai mellett az Universal Music Publishing Classical kiadói köréhez tartozó zeneszerzők, többek között Berio, Nono, Petrassi, Eötvös, Xenakis és számos – az EMB katalógusában szereplő – magyar zeneszerző, mint Balassa Sándor, Bozay Attila, Jeney Zoltán, Kurtág György, Mihály András, Petrovics Emil, Sáry László, Szőllősy András, Vidovszky László nyilatkozatait is olvashatjuk. Az angol kiadás a University of Rochester Press gondozásában jelent meg, s Sir Simon Rattle így méltatta: „A művelt és avatott közreadó, Varga Bálint András a megtévesztően egyszerűnek látszó kérdésekre rendkívül sokféle választ tudott előcsalogatni interjúalanyaiból. Könyve nélkülözhetetlen olvasmány mindenki számára, aki korunk zenéje iránt érdeklődik.

Horváth Balázs: Faust Groteske - Ausztriai bemutató - Graz, Musikprotokoll

2011. szeptember 23.
Öt mű szerepel bécsi RSO Zenekar és Eötvös Péter október 8-i műsorán, mely egyrészt tisztelgés 200 évvel ezelőtt született Liszt Ferenc előtt, másrészt a 2010-es bécsi Gustav Mahler Zeneszerzőverseny és a Budapesti Új Zenei Fórum győzteseit bemutató produkció. A budapesti zeneszerzőverseny győztes alkotásai közül HORVÁTH BALÁZS Faust Groteske című kompozíciója hangzik fel, mely nagyzenekari kategória 1. díját kapta 2011 februárjában. Négy tétele Liszt Ferenc Eine Faust-Symphonie című műve főszereplőinek eltorzított arcát mutatja be.

Vidovszky-ősbemutató Weimarban – „Reverb” a Kunstfest programján

2011. augusztus 1.

PIERRE-LAURENT AIMARD és a KLANGFORUM WIEN vonósszólistái szólaltatják meg Vidovszky László Reverb-jét augusztus 27-én a Weimari Kunstfesten. A 2011-ben befejezett zongoraötös a fesztivál felkérésére készült a „Látomások – hommage a Liszt Ferenc” című koncertek műsorába.

Liszt Ferenc születésének 200. évfordulóját a Kunstfest szervezői többek között azzal ünneplik, hogy egy-egy új kompozíciót rendeltek a Liszt életében és munkásságában jelentős szerepet játszó hét országból: Svájcból, Franciaországból, Németországból, Olaszországból, Magyarországról, Ausztriából és Oroszországból.

“Zeichen, Spiele, Botschaften”– Kurtág-portéhangversenyek a Schwetzingeni Fesztivál műsorán

2011. április 21.
Május 19-21 között öt hangversenyen szólalnak meg Kurtág György szóló- és kamaraművei a Heidelberg melletti schwetzingeni kastélyban, mely hagyományosan már hatodik évtizede ad otthont a régi és modern zenének. A programban a Jelek, Játékok és Üzenetek vonós- és fúvós tételei, A megboldogult  R. V. Troussova üzenetei, a Tizenkét mikrolúdium, az Officium breve in memoriam Andreae Szervánszky, a Kafka-Töredékek, a zongorára írt Játékok-sorozat részletei és a Hommage à Robert Schumann szerepelnek, Schönberg, Bach, Beethoven, Mozart és Schumann kamaraműveivel együtt – hangsúlyozva a Kurtág művészete és a klasszikus kamarazene közötti szoros kapcsolatot. Kurtág zenéjét a zeneszerző legkiválóbb előadói tolmácsolják, többek között Juliane Banse, Keller András, Tabea Zimmermann, Heinz Holliger, Jörg Widmann, Várjon Dénes, a Collegium Novum Zürich és a Hagen Quartett.

Horváth Balázs zenekari darabja a Zágrábi Biennále-ISCM Fesztivál műsorán

2011. április 4.

Április 13-án a Horvát Rádió ás Televízió Big Bandjének előadásában Saša Nestorović vezényletével Horváth Balázs Divergent című műve szólal meg a Zágrábi Biennále keretében rendezett ISCM World New Music Days fesztiválon.

www.mbz.hr


A THReNSeMBle együttes Gaudeamus-programja

2011. április 4.
Április 10-18 között a THReNSeMBle kortárszenei együttes (Művészeti vezető: Horváth Balázs) Amsterdamba utazik a Gaudeamus Előadói Versenyre. Műsorukon Franco Donatoni, Theo Lovendie, Pierre Boulez és Yannis Kyriakides művei mellett Tornyai Péter Abfall-Musik, Jeney Zoltán Önidézetek, Horváth Balázs Waiting for... és Tihanyi László Summer Music című kompozíciói szólaltatják meg.
 

Kurtág György köszöntése Neue Zeitschrift für Musik lapjain

2011. április 4.

Kurtág Györgyöt köszönti 85. születésnapja alkalmából a Neue Zeitschrift für Musik 2011 március-áprilisi száma Gösta Neuwirth, Rainer Nonnenmann, Hartmut Lück, Stefan Drees és Philipp Brüllmann cikkeivel és elemző tanulmányaival.

 

Ünnepi hangversenyek a 85 éves Kurtág György tiszteletére Budapesten

2011. március 4.

Kurtág György 85. születésnapja tiszteletére február 20-án ünnepi hangversenyre került sor Budapesten a Művészetek Palotájában. A hangversenyen kamara- és zenekari művek szólaltak meg: a Négy Akhmatova költeményt  és A megboldogult R. V. Truszova üzeneteit  Natalia Zagorinskaya  és az UMZE Együttes adta elő Eötvös Péter vezényletével, a Grabstein für Stefant,  az op. 27. no. 2 (Double Concerto)-t és a Stele-t a Concerto Budapest játszotta Keller András irányításával. A zenekari művek szólistái Elena Casoli (gitár) Csalog Gábor (zongora) Nicolas Altstaedt (gordonka) voltak.

A hangversenyt megelőzően Csalog Gábor – Kurtág egykori tanítványa és zongoraműveinek egyik leghitelesebb előadója – saját tanítványaival és Ludium kamaraegyüttesével közösen részleteket játszott a Játékok és a Jelek, játékok üzenetek sorozatokból és a legutóbb befejezett zongoradarabokból.

Új Magyar Zenei Fórum 2011 - zeneszerző verseny Budapesten

2011. február 1.

Liszt_fotóJanuár 20-án sajtótájékoztatón hirdették ki a 2011-es ÚJ Magyar Zenei Fórum első fordulójának eredményeit. A döntőbe hét fiatal magyar zeneszerző nyolc műve (négy kamara és négy zenekari darab) került, DARGAY Marcell, HORVÁTH Balázs, SÁNDOR László, TORNYAI Péter, SOLTI Árpád, VARGA Judit és ZARÁNDY Ákos kompozíciói. A nyilvános döntő-hangversenyre 2011. február 8-án, a budapesti Művészetek Palotájában kerül sor. A kamaraműveket az UMZE Kamaraegyüttes a zenekari darabokat a Concerto Budapest mutatja be Rácz Zoltán és Keller András vezényletével, a zsűri a helyszínen dönti el és hirdeti ki a díjak sorrendjét.

A versenyt a BUDAPEST MUSIC CENTER és a MŰVÉSZETEK PALOTÁJA rendezi a Hungarofest Klassz Zenei Iroda támogatásával. A verseny szervezői ebben az évben a 200 évvel ezelőtt született Liszt Ferenc előtt kívánnak tisztelegni, ezért a zeneszerzőktől olyan pályaműveket vártak, amelyek témáját Liszt művészete ihlette.

A zenekari és kamarazenekari kategória három-három díját a Szellemi Tulajdon Nemzeti  Hivatala ajánlotta fel. Az Editio Musica Budapest különdíja a nyolc döntőbe jutott zenemű kiadása és külföldi népszerűsítése,  Fidelio internetes portál felajánlása nagy értékű médiafelületet, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem önálló estet rendez az egyik döntőbe jutott szerzőnek. A Budapest Music Center promóciós lemezként jelenteti meg a döntő-gálakoncert műsorát.

Copyright (c) 2005-2017 Universal Music Publishing Editio Musica Budapest Zeneműkiadó Kft.  
Minden jog fenntartva. Technikai kapcsolat: webmaster­@­emb.hu