UMPC hírlevél
Itt iratkozhat fel a UMPC hírlevelére.

Kurtág György operája Amszterdamban

Leigh Melrose (Clov) és Frode Olsen (Hamm) (Fotó: Ruth Walz)

Négy hónappal a milánói Scalában tartott ősbemutató után, március 6-án Kurtág György Fin de partie című operája színre került a Holland Nemzeti Operában is. A szereposztás azonos volt a premierével: Frode Olsen (Hamm), Leigh Melrose (Clov), Hilary Summers (Nell) és Leonardo Cortellazzi (Nagg); a Holland Rádió Szimfonikus Zenekarát Markus Stenz vezényelte, az előadást Pierre Audi rendezte.

Az előadás sajtóvisszhangjából:

Samuel Beckett színműveit gyakran kapcsolták össze az éjfekete expresszionizmussal, a Bosch poklával és elátkozottságával. A Fin de partie operaváltozata mindezt elvontan érzékelteti. Ha valamit, leginkább az enyhe nevetségességet lehet felismerni. Beckett kietlen világának csonkolt alakja ezúttal elvesztik brutális vonásaikat. Kurtág György szeretettel burkolja be őket zenei világával. Az ő Végjátéka emberi, majdhogynem gyöngéd.

Kurtágot erősen megragadta Beckett monológjainak ritmusa: az énekelt szöveg a zene bőrévé válik. Leglíraibb pillanataikban szinte dédelgetik a négy kimúlt alakot. A zenekar óraművé válik Kurtág kezében: jól célzott hangsúlyokat és felkiáltójeleket tesz ki.  A harmonika töredezett dallamát a sivító ütőhangszerek tartóztatják fel. Kurtág szappanbuborékokat fúj a masszív clusterek közé. A finale óriási hullámokban görög, néha elhalkul, akár egy bölcsődal, de aztán ismét felerősödik. Lemondás és az emberi sors feletti csodálkozás: ezzel végződik ez a megindító előadás. Zavarba esve távozunk.

(Gert van der Speeten, De Standaard)

 

Szöveg és zene között tökéletesebb házasság alig elképzelhető. Majdnem olyan tökéletes mint Nell és Nagg szerelme, akik két szomszédos szemetesládában végzik be életüket – vagy és Kurtág Györgyé és Mártáé, aki hét évtizede elengedhetetlen segítőtárs komponálásban és interpretációban. Kurtág Fin de partie-ja szeretetteljes búcsú a 20. század modernizmusától, amt már régóta félreállítottak új gondolatok és idiómák a kortárs komolyzenében. De Kurtág nyelve aligha tűnik elavultnak. Akár Messiaen St. François d’Assise-a Kurtág összefoglalja saját zenei múltját és mindazt, ami belefolyt saját roppant egyéni stílusába: Monteverdi és Debussy beszédes recitativóit, Webern tömörségét, vagy épp maga Messiaen élénk színeit. Kurtág zenéje régóta tömör, s ebben leginkább Webernre emlékeztet. De ahogy az opera előrehalad, a zene mindinkább kitágul és mintha beburkolná a szereplőket és szólamaikat egyfajta meleg, elégikus szomorúságba. A végén – vagy talán mindvégig – nagyon, nagyon szép.

(John Rockwell, Classical Voice North America)

 

Kurtág a zenei miniatűr mesterének számít. Nála minden hang puszta létezésére szűkül. Szinte semmi eszközzel képes Kurtág hallhatóvá tenni a szereplők lelkiállapotát és érzelmi összeütközéseit. Zenéje könyörtelenül egyenes és minden minimalizmus ellenére hatalmas hangszín-spektrummal rendelkezik. Fin de partie-ja igazi mestermű, vékony harmóniák kiegyensúlyozott keveréke, (néha) szlávos ritmusokkal, a rézfúvósok száguldó, szaggatott, kopogó, vérpezsdítő kitöréseivel. Egy roppant színházias partitúra, amelyben minden, a legapróbb részlet is, a helyére kerül. E partitúrát Markus Stenz és a Holland Rádió Zenekara csodálnivaló hajlékonysággal és pontossággal szólaltatta meg.

(Oswin Schneeweisz, De Theaterkrant)

Hilary Summers (Nell) és Leonardo Cortellazzi (Nagg) (Fotó: Ruth Walz)

Négy magába zárkózott alak, egymással kapcsolatba lépni képtelen köröz egymás körül. A végre várnak – de a vég nem érkezik meg. Számomra ez az opera a kivitelezés iránti szándékkal, az ambícióval, az emberek azon tulajdonságával foglalkozik, hogy mindig előbbre akarnak jutni. Kurtág és Beckett szerint: mindez csak illúzió. Ez ragadhatta meg Kurtágot és ezt öntötte zenébe. Legelső sorban óriási tisztelettel adózik Beckett szövege és nyelve előtt. A megzenésített jelenetek érintetlenek és Kurtág teljesen alkalmazkodik Beckett nyelvének ritmusához a zenéjében.

Ami a Holland Nemzeti Operában történt szinte elbeszélhetetlen. Kurtág és Beckett, akihez Pierre Audi rendezése társul, valamint a Holland Rádió Zenekarának Markus Stenz irányította szenzációs játéka, és a négy énekes, akik ezt a hihetetlenül összetett darabot a legmagasztosabban célba juttatták. Frode Olsen Hammot a rossz szándék és a gyámoltalanság tökéletes keverékével jeleníti meg. Leigh Melrose kimagaslóan játssza az izgága, tehetetlen mégis erőszakos Clovot. Leonardo Cortellazzi csodás a naiv Nagg szerepében, s végül Hilary Summers énekli a meghatóan álmodozó Nellt.

(Ben Taffijn, Niuwe Noten)

 

Copyright (c) 2005-2017 Universal Music Publishing Editio Musica Budapest Zeneműkiadó Kft.  
Minden jog fenntartva. Technikai kapcsolat: webmaster­@­emb.hu