UMPC hírlevél
Itt iratkozhat fel a UMPC hírlevelére.

A G. Ricordi & Co., New York exkluzív, globális kiadási megállapodást kötött amerikai zeneszerzőkkel: Michael Gordonnal, David Langgel és Julia Wolfe-fal

Fotó: Peter Serling

Los Angeles, 2020. szeptember 14. – A G. Ricordi & Co., New York, a Universal Music Publishing Classical cégcsoport tagja, ma bejelentette, hogy exkluzív, globális kiadói megállapodást kötött három innovatív amerikai zeneszerzővel, a Bang on a Can alapítóival, Michael Gordonnal, David Langgel és Julia Wolfe-fal. Az új megállapodás értelmében Gordon, Lang és Wolfe nagyra értékelt katalógusait világszerte a Ricordi és nemzetközi partnerei képviselik.

Ez az aláírás az első a G. Ricordi & Co., New York számára, amely egyúttal a Universal Music Publishing Group klasszikus kiadói ágának legújabb és Észak-Amerikában legelső tagja, amely a milánói, berlini, londoni és budapesti zeneműkiadókhoz csatlakozik.

A zeneszerző-trió művei bekerülnek a Ricordi az elmúlt évszázadok vezető zeneszerzőit tartalmazó katalógusába, amely olyan neveket tartalmaz, mint Rossini, Verdi, Puccini, Varèse, Nono, Battistelli, Francesconi, Haas, Neuwirth és Poppe. A Universal Music Publishing Classical emellett büszkélkedhet a Durand, Salabert, Eschig és a UMP Editio Musica Budapest katalógusaival is, amelyek olyan ünnepelt, nemzetközi jelentőségű zeneszerzőket tartalmaznak, mint Debussy, Ravel, Milhaud, Poulenc, Messiaen, Dusapin, Kodály és Kurtág.

„Ez meghatározó pillanat a Ricordi és Észak-Amerika egész új zenei tájképének szempontjából, mivel Michael, David és Julia paradigmaalkotó zeneszerzők, akiknek határtalan kreativitása az elkövetkező nemzedékek közönségét is vonzani fogja” – mondta Jude Vaclavik, a G. Ricordi & Co., New York kiadói és promóciós vezetője. „Nagyra értékeljük ezt a ritka lehetőséget, hogy partnerkapcsolatba lépjünk ezekkel az ikonikus zeneszerzőkkel. Nagyon nagy megtiszteltetés, hogy egyedülállóan fontos katalógusaik kezelésével minket bíztak meg.”

Noha a zene jelenét és jövőjét érintő elképzelésük egy irányba mutat, mindegyik zeneszerző egyedi módon járul hozzá a közös zenei szövethez. „Gordon a Bang on a Can állandó kísérletezője, – írja Alex Ross, a The New Yorkerben, akit a sűrűn forgó textúrák vonzanak.”

Lang különösen vokális zenéjével vált ismertté, beleértve innovatív operái folyamatosan növekvő katalógusát. Ross szerint: „Bárki, aki ragaszkodik ahhoz az előítélethez, miszerint a kortárs klasszikus zene képtelen a legközvetlenebb szépségre, tegye le ezt a magazint, és hallgassa meg a Theatre of Voices felvételét. Ha valaki soha nem tér vissza az újsághoz, nem fogom hibáztatni.”

William Robin, szintén a The New Yorkerben így ír: „Wolfe elkötelezettsége a pluralista populizmus iránt – mind a zenei stílusban, mind a politikai tartalomban – teheti őt a Bang on a Can a jelen számára legérvényesebb zeneszerzőjévé. Ez a demokratikus lendület őt Aaron Copland örökösévé is teszi, akinek a baloldali politikája irányította az ikonikus amerikai hangvétel megteremtését.”

 

MICHAEL GORDON

Michael Gordon monumentális és magával ragadó műveiről ismert. Gordon Decasiaja 55 térben elhelyezett, áthangolt és erősített hangszerre (ami Bill Morrison kultikus-klasszikus filmjének zenéjeként is szolgál) szerepelt a Los Angeles-i Filharmonikusok Minimalist Jukebox Fesztiválján és a Southbank Centre Ether Fesztiválján. Gordon Timberjét, ezt az ütős szextettre írt virtuóz alkotást, amelyet erősített, mikrotonális szimantrákon kell megszólaltatni, minden földrészen előadták már, többek között a Slagwerk Den Haag az amszterdami Musikgebouw-ban, a Mantra Percussion a BAM-ban (New York), a So Percussion a londoni Barbicanben, az Ictus a berlini MaerzMusikon, és az amerikai National Public Radióban egy Lowe-faanyagboltból is közvetítették élőben. A Timbert Jóhann Jóhannsson, az Oneohtrix Point Never és a Squarepusher remixelte.

Gordon művei a hangszerek elhelyezését használják ki, létrehozva egy beburkoló, hipnotizáló hangzó környezetet. A 120 zenészre és a helybeli klamath törzs dobosaira írt Natural Historyt Teddy Abrams karmester mutatta be a Crater Lake (Oregon) partján, és ez a tárgya a Public Broadcasting Service Szimfónia természetre című dokumentumfilmjének. A BBC Proms megbízásából készült a Big Space, amelynek bemutatója a londoni Royal Albert Hallban volt, s amelyben a zenészek minden irányból körülvették a közönséget. A 7 fagottból álló Rushest nemrég a Park Avenue Armory-ban (New York) szólaltatták meg, és a London Contemporary Orchestra tagjai is előadták a Queen Elizabeth Hallban. A City Symphonies-trilógia – Gotham New Yorknak, Dystopia Los Angelesnek és El Sol Caliente Miami Beachnek – összekapcsolja a zenét Bill Morrison filmrendező filmjeivel, melyek az egyes városok lényegét ragadják meg.

Gordon kórusművei közé tartozik az A Western, amelyet a hamburgi Elbphilharmonie-ban mutatott be Paul Hillier és a Theatre of Voices és az Anonymous Man című önéletrajzi kórusmű, amelyet The Crossingnak írt, és amely Gordon saját utcájáról és két ott élő hajléktalan férfival folytatott beszélgetéseiről szól. Az operák között szerepel a What to wear a legendás New York-i rendezővel, Richard Foremannel és az Acquanetta a bálványromboló Daniel Fishsel.

Gordon műveire a wuppertali Pina Bausch Tanztheater, Wayne McGregor Random Dance Companyje, továbbá a stuttgarti, a zürichi, a londoni királyi, a miami és a skót balett-társulatok készítettek koreográfiákat. A legfrissebb lemezfelvételek között szerepel a Clouded Yellow, Gordon valamennyi vonósnégyese a Kronos Quartet előadásában.

DAVID LANG

David Lang az egyik legtöbbet játszott kortárs amerikai zeneszerző. Nagyra értékelik vokális zenéjéért, közte a Pulitzer-díjjal kitüntetett the little match girl passionért, valamint színházi képzelőerejéért, ami operáiban, táncjátékokhoz és filmekhez, valamint nagyszabású rendezvényekhez és installációkhoz kapcsolódó kísérőzenéiben mutatkozik meg. Paolo Sorrentino Ifjúság című filmjéhez írt zenéjét Golden Globe, Critics’ Choice és Oscar-díjra is jelölték. Nemrégiben Lang szerezte Paul Dano rendezői debütálásának, a Vadon című filmnek, valamint Patty Jenkins Bimbózó virág (I am the Night) című TV-sorozatának zenéjét.

A legújabb művei között szerepel a prisoner of state (saját librettójára), amit 2019-ben a New York-i Filharmonikusok mutatott be, ez a zenekar a mű megrendelője, együtt a rotterdami De Doelennel, a londoni Barbican Centre-rel, a barcelonai l’Auditorival, a Bochumi Szimfonikusokkal, a Malmöi Operházzal és a bruges-i Concertgebouw-al; a the writings a Carnegie Hall és a holland Kamerkoor megbízásából készült, és a Hangok Színháza mutatta be; a the mile-long opera Elizabeth Diller építész közreműködésével született, és New York City mérföld hosszú, megemelt parkjában, a The Highline-ban mutatták be; a the loser, amellyel megnyitották a 2016-os Next Wave Fesztivált a Brooklyn Zeneakadémián, és amelynek Lang zeneszerzője, librettistája és rendezője is egyszemélyben; a Lincoln Center Mostly Mozart-fesztiválján ezer énekes közreműködésével bemutatott the public domain; az anatomy theater című kamaraopera, ami a Los Angeles Operában és a New York-i Prototype Fesztiválon hangzott el; a So Percussion együttes és a zenekarok konzorciuma számára készített man made című versenymű, amit többek között a BBC Symphony és a Los Angeles-i Filharmonikusok is műsorára tűzött; a mountain, amit a Cincinnati Symphony rendelt meg; a death speaks, egy Schubert nyomán írott dalciklus, amit rockzenészek, köztük Bryce Dessner a Nationalből és Shara Worden a My Brightest Diamondból, adott elő; a the whisper opera, amely Tony Arnoldnak és az International Contemporary Ensemble-nak íródott; valamint a love fail, ez az egész estét kitöltő kompozíció az Anonymous 4 régizenei énekes együttes számára, Lang librettójára és rendezésében.

Lang a Yale School of Music zeneszerzés professzora, és a princetoni Advanced Study Institute rezidens művésze.

 

JULIA WOLFE

Julia Wolfe zenéjét megkülönbözteti az intenzív fizikalitás és a fáradhatatlan erő, amely az előadókat szélsőségekbe tolja és megragadja a közönség figyelmét. A New York-i Filharmonikusok, a The Crossing és a New York-i Young People’s Chorus által bemutatott Fire in my mouth, e zenekarra és a női karra írt nagyszabású alkotás 2019-es ősbemutatója után széles körű elismerést aratott; az egyik kritikus a művet így értékelte: „a magasfokú zenei dráma nagyszabású teljesítménye ez, egyike a legerőteljesebb képzelettel és érzelmi tartalommal rendelkező műalkotásnak, amivel valaha is találkoztam.” (The Nation Magazine)

A Fire in my mouth bemutatójának felvételét a Decca Gold adta ki és két Grammy-nevezést is kapott (a legjobb kortárs klasszikus kompozíció, a legjobb zenei rendezésű klasszikus album). A mű az amerikai munkásokról szóló sorozat harmadik része: a 2009-es Steel Hammer, amely a népi hős John Henryről szól, és a 2015-ben Pulitzer-díjat nyert Anthracite Fields, egy egész estés oratórium kórusra és hangszerekre, amely szóbeli elbeszéléseken, interjúkon, beszédeken és más eseményeken alapul, és azoknak az embereknek állít emléket, akik kitartottak Pennsylvania antracitbányáiban. Mark Swed, a Los Angeles Times kritikusa így írt az Anthracite Fieldsről: „nemcsak az elveszett nehéz életek szomorúságát, hanem egy mára ugyancsak elveszett hétköznapi életmód édességét és szenvedélyét is megragadja. Ez a zene túlzások nélkül igéz meg, jelentős, mély műalkotás.”

Wolfe tekintélyes mennyiségű művet írt vonósokra, a kvartettektől a nagyzenekarig. Zenéjét világszerte megszólaltatták és rögzítették az Argo, a Cantaloupe Music, a Decca Gold, a Point Universal, a Sony Classical és a Teldec lemeztársaságok.

A 2015-ös zenei Pulitzer-díj elnyerése mellett Wolfe a 2016. évi MacArthur ösztöndíj nyertese, 2015-ben elnyerte a zenei Herb Alpert díjat, és 2019-ben a Musical America az Év Zeneszerzőjévé választotta. A New York University Steinhardt School oktatója.

 

A Universal Music Publishing Group névjegye

A Universal Music Publishing Group (UMPG) a világ egyik vezető zenei kiadója, 46 országban 48 irodával. A Los Angeles-i székhelyű UMPG a világ legfontosabb dalszerzőinek és katalógusainak minden műfajában képviseli a zenét. Közéjük tartoznak: az ABBA, Adele, Jhené Aiko, Alabama Shakes, Alex Da Kid, Axwell & Ingrosso, J Balvin, Bastille, Beach Boys, Beastie Boys, Bee Gees, Irving Berlin, Leonard Bernstein, Jeff Bhasker, Justin Bieber, Benny Blanco, Chris Brown, Kane Brown, Mariah Carey, Michael Chabon, Kenny Chesney, Desmond Child, The Clash, Coldplay, J. Cole, Elvis Costello, DaBaby, Jason Derulo, Alexandre Desplat, Neil Diamond, Disclosure, Dua Lipa, Billie Eilish, Danny Elfman , Eminem, Gloria és Emilio Estefan, Firenze + a gép, jövő, Martin Garrix, Selena Gomez, Ariana Grande, Al Green, Halsey, Emile Haynie, Jimi Hendrix, Don Henley, Hit-Boy, Sam Hunt, Imagine Dragons, Carly Rae Jepsen, Tobias Jesso Jr., Billy Joel, Elton John / Bernie Taupin, Joe Jonas, Nick Jonas, Alicia Keys, Lil Baby, Lil Yachty, Linkin Park, Logic, Demi Lovato, a Mamas & the Papas, Steve Mac, Maroon 5 Dave Matthews, Shawn Mendes, Metallica, Metro Boomin, Miguel, Nicki Minaj, Stephan Moccio, Maren Morris, Mumford & Sons, Randy Ne wman, New Order, Ne-Yo, Pearl Jam, Post Malone, Quavo, Otis Redding, REM, Red Hot Chili Peppers, Rex Orange County, Rosalía, Carole Bayer Sager, Gustavo Santaolalla, Sex Pistols, Carly Simon, Paul Simon, Britney Spears, Bruce Springsteen, Stax (East Memphis Music), Harry Styles, Taylor Swift, SZA, Shania Twain, Justin Timberlake, U2, Keith Urban, Troy Verges, Jack White, Zedd és még sokan mások.

Copyright (c) 2005-2017 Universal Music Publishing Editio Musica Budapest Zeneműkiadó Kft.  
Minden jog fenntartva. Technikai kapcsolat: webmaster­@­emb.hu